Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Hadiokmányok, harctéri naplók és visszemlékezések I. - 9. könnyű tüzérezred
batyuval együtt. És melyik ember nem bírta a menetet, vagy megsebesült, az is ottmaradott. Ez így ment II. 20-ig. De közben az orosz annyira jött utánunk, hogy megértünk egyik-másik faluból elmenekülni előlük. Még ez mind hagyján lett volna; a második ellenség közé kerültünk, a híres németek, a „gut Kartierad[-ok]",412 azok is elkezdték a magyar-üldözést és a rablást. A jó csizmát lehúzták a lábról, akinek púpos volt a kenyérzsákja, azt pedig kirabolták, az ennivalót belőle. A jó csizmát lehúzták a bakák lábáról. Pisztolyt, puskát, derékszíját és minden értékes tárgyat elraboltak tőlünk. A jobb lovakat, akik vitték a sebesülteket, a szánból kifogták, és ottmaradt emberestül együtt; és ehhez több hasonlót csináltak. Ki az útjukba [került], azt egyenesen föllökték. 1.18-tól a kosztosztás megszűnt, ette a nép, amit lopott és szajrézott az orosz néptől, egész II. hó 20-ig. Obojanban lett a felvételezés; savanyú uborka és káposzta a legénységé, vaj, konzerv az uraké lett. Ezután a nagy felvétel után 80 km-t kellett megtenni, úgy értünk Szudzsába. Ott késtünk két napot, és kétszer vételeztünk ennivalót. Egy hónap után első jóllakás volt. Indulás után a faluból kiérve elkaptam egy autót hátulról, és otthagytam a haverokat, a kétnapi kosztat pedig vittem magammal. Este 4 órára 60 km-t tett meg az autó velem. Szumiba érve, ott gyülekezve vasútra igyekeztünk, két főhadnagy és egy hadnagy vezetése alatt. Amint odaérve megálltunk, a vonat indult, a tiszt urak elmentek, mi pedig ott maradtunk parancsnok nélkül. Az volt a szerencsénk, volt egy...413 Az eredeti kézirat másolata. Thury György Múzeum, htsz.: A/1830-90. Közli: Frontnaplók a Don-kanyárból 101-110. p. 13. Andor Gergely tartalékos tizedes (9. könnyű tüzérezred, 7. üteg) harctéri naplója, 1942. május 2. - szeptember 12. Hadba vonulásunk kezdete 1942. V. hó 2. nap[ja]. Péntek: Az egész nap szomorúsággal telt el. Volt néhány ember köztünk, ki bánatában annyit ivott, hogy úgy kellett a kocsira feltenni, és úgy tudták az állomásra kiszállítani, és olyan is volt, akit a löveg széliben kikötöttek. Szombat: Reggel 3 órakor indultunk az állomásra, 7 órára berakodtunk, 10.30- kor indult a vonatunk. Még csak az volt a legnehezebb, amikor [az] ott lévő anyák, 412 „Jó baj társak". 413 A napló itt megszakadt. 349
