Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Hadiokmányok, harctéri naplók és visszemlékezések I. - 9. könnyű tüzérezred
na nyerscukor. Abból is, amennyit csak tudtam, beleraktam a köpenyem zsebeibe. A kanalam a csizmaszáramba volt bedugva, és azzal eszegettem a nyerscukor és a sajtpor keveréket a zsebemből. Utólag gondolok rá, hogy bizony talán ezek mentettek meg, és tudtam a keserves visszavonulást átélni. Hogy ki mindenki maradt meg, ki tudja, nem tudtuk számba venni, mert bizony, aki lemaradt, az el is pusztult. Itt aztán igazán folyt a létért való küzdelem. Közben persze az oroszok örökké kerítettek. Emlékszem, Sztarij Oszkolba már nem tudtunk bemenni, mert már az oroszok onnan támadtak. Egy domboldalon mentünk keresztül. Csak erre lehetett menekülni, és a géppuska, golyószóró, géppisztoly lövedékek csak úgy zizegtek körülöttem, de egy sem talált el, szerencsére, mert akit eltalált, az ott is maradt. Ott már nem volt szanitéc, kötözés, sebesültszállítás, ott már csak menekülés volt. Hátamon végig cipeltem a géppisztolyt, de sohasem került sor az alkalmazására. Az egész visszavonulás, özönlés egy összefoglaló harctudósításban pontosan le van írva, egy nyolcoldalas, sűrűn gépelt jelentésben, melyet annak idején 1943. III. 18-án írtunk a VII. hadtest tüzér parancsnokának.381 Ki tudja, miért éppen neki, de ez akkor így volt, nyilván az ő parancsnoksága alá tartoztunk. A visszavonulásunk a Dontól a következő falukon, helységeken keresztül vezetett: Dmitrijevka, Sztaro Nyikolszkoje, Ivanovka, Verhnye Turovo, Krutaja Gora, Sztarij Oszkol, Babanyino, Orlovka. 1943. február 2-án kaptuk a III. hadtest parancsnokának (báró Stomm Marcel altábornagy) búcsúparancsát. További utunk: Tyim, Kaszackaja, Panki, Marino, Obojan, Busino, Kommunár-kolhoz, Szúrni, Romni, Bahmacs, Nyezsin, Konotop, Kijev. Itt a német irányítás a vonatot nem állította meg, nem engedett kiszállni, továbbirányította Lavocsnéra. Történt ugyanis, hogy a nagy visszaözönléskor, valamelyik állomáson találtunk egy indulásra kész német szerelvényt üresen. A tüzérezred maradványai, még az ezredparancsnokunk, vitéz Krassay Pál vezetésével bevagoníroztunk, és elindultunk nyugat felé, hazafelé... Igen ám, de ez a szerelvény a magyar határig, Lavocsnéig meg sem állt. Itt már a tábori csendőrség szedett le minket, és fürdetés, fertőtlenítés, orvosi vizsga után az ezred maradványainak jó részét visszairányította Kijevbe, ahol a visszaözönlőket gyűjtötték, és próbálták harci egységekké formálni. De a mi társaságunk már annyira legyengült és demoralizált volt, hogy minket visszaküldték először Kszaverovoba, majd Korosztyenbe. Itt tulajdonképpen pihentünk, és körülbelül 10-12 nap múlva szállítottak innen haza Magyarországra, Nagykanizsára. Itt még egy hónapig karanténban voltunk, a külvilágtól teljesen elzárva, drótkerítés mögött, mint valami állatkertben. Itt már 381 Lásd kötetünkben a 7. sz. dokumentumot, a 9. könnyű tüzérezred tisztjeinek összefoglaló harctudósítását (1943. január 14. - március 15.)! 340
