Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Hadiokmányok, harctéri naplók és visszemlékezések I. - 9. könnyű tüzérezred
képes, következésképpen szabad akarat elhatározó képessége Szumitól kezdve a büntetőjogi felelősségre vonást kizáró mértékben csökkent. Minthogy pedig a vád tárgyát képező, a Ktbtk. 66. §-ába ütköző és a 73. § 2. bekezdés 2. tétele szerint minősülő és büntetendő függelemsértés bűntettét, valamint az ezzel eszmei halmazaiban álló, a Ktbtk. 101. § 1. bekezdésébe ütköző, a 2. bekezdés 2. tétele szerint büntetendő önkényes eltávozás bűntettét csak szándékosan lehet elkövetni, a haditörvényszék a fentiek szemmel tartásával vádlottnak ezen bűncselekményekben való bűnösségét nem állapíthatta meg. A vádlottat azonban a haditörvényszék jogi megítélése szerint mégis terheli bűncselekmény. Ugyanis vádlott Szumiban, mint ezredparancsnok nem adta át az ezredpa- rancsnokságot egy arra alkalmas helyettesnek, jóllehet vádlott a harcokban, valamint a Szumiig tartó visszavonulás során leromlott fizikai és idegállapotára tekintettel, valamint az ezred orvosának, dr. Tardos László tartalékos orvos zászlósnak előtte kinyilvánított véleményéből gondolhatta azt, hogy a parancsnoksággal járó teendők ellátására egészségügyi állapotára figyelemmel mind képtelenebbé válik, és így a Szumiban a magyar királyi 2. honvéd hadsereg parancsnokságától kapott és fontosnak tekintendő azt a szolgálati parancsot, hogy a magyar királyi 9. könnyű tüzérezred megmaradt részeit Bahmacsban gyülekeztesse, végrehajtani nem lesz képes, és minthogy Szúrni után előrelátható teljes egészségromlása be is következett, a vádlott a parancsnokság át nem adásában mutatkozó eme gondatlan magatartásával egyik okozójává vált annak, hogy a bahmacsi gyülekezésre vonatkozó fontos szolgálati parancs végre nem hajtódott, és az ezred egészen Lavocsnéig elkerült, anélkül azonban, hogy ebből a szolgálatra háború idején hátrány származott volna, minthogy abban az időben a 2. magyar hadsereg részei a Dnyepertől nyugatra eső területre voltak irányítva. (Lásd haditudományi bizottság véleményét.) Vádlottnak a most vázolt cselekvősége pedig a Ktbtk. 66. §-ába ütköző, annak 3. tétele szerint minősülő 72. § 1. bekezdés 2. tétele szerint büntetendő gondatlanságból okozott függelemsértés vétségének a tényálladéki elemét kimeríti, ezért őt ebben a bűncselekményben bűnösnek kimondani és megbüntetni kellett. A büntetés kiszabásánál a haditörvényszék súlyosbító körülménynek vette, hogy vádlott - habár gondatlanul is - mint magas rangú és vezető állásban lévő egyén követte el cselekményét. Enyhítő körülményként értékelte ellenben vádlottnak számos kitüntetéssel jutalmazott kiváló katonai működését és minősítését, a harcokban tanúsított vitéz magatartását, amelynek elsősorban volt köszönhető, hogy a magyar katona tudott legtovább megmaradni a Donnál, és büntetlen előéletét. Méltánylást érdemlő körülmény, hogy jórészt vádlott erélyes és bátor parancsnoklásának volt köszönhető, miszerint maga az ezred, de még a gyalogmenet alatt hozzájuk sodródott idegen csapatbeli részek, az állandó ellenséges 304
