Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Bevezető - A magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály 1942–1943. évi harctevékenysége a keleti hadszíntéren

fülem mellett, robbantak az arcom előtt - sehol páncéltörő ágyú, tüzérség, harckocsik. Néhány német páncélvadász lemaradt az erdő szélén, pipálnak bizonyára. Sebesültek jajgattak körülöttem mindenütt, s mivel okosabbat nem tehettem, bekötöztem őket, könyökig meleg vérben vájkáltam [...]. Srapnel, gránát csapkodott, kaszáltak a géppuskák, jajgatás töltötte be a tájat. Megakadt minden. Visszagyülekeztünk az erdőbe, iszonyúan megfogyva. Hajnal felé előrejött a konyha, ettünk. [...] Reggel visszatérünk tegnapi állasainkba. Itt döbbentem rá, amit kevéssel utóbb az új zászlóaljparancsnok is közöl velem, hogy magam maradtam a század tisztikarából - s így lettem századparancsnok. A század vesztesége nyolcvannégy ember."48 A helyszínen levő Ujlaky Jenő ezredes előbb két tartalék zászlóalj bevetésére adott parancsot, majd este 20 órakor a 17. gyalogezred parancsnokának javaslatára beszüntette a támadást.49

A 9. könnyű hadosztály helyzete július 2-án délelőtt sem változott. Továbbra sem tudott előrenyomulni, mert a szovjet utóvédcsapatok visszavonulásuk előkészítése érdekében erős aknavető- és tüzérségi tűz alá vették a magyar állásokat. A 47/1. és 47/II. zászlóaljak ellen fél 11 órakor, Livinka területéről század erejű ellenséges támadás bontakozott ki. E két zalai csapattest ezen a napon is jelentős veszteségeket szenvedett. Déltájban az ellenség tüzérségi tevékenysége fokozódott, majd megszűnt. Kora délután a 47/1. zászlóalj kiküldött harcjárőrei akadálytalanul jutottak át az úgynevezett „harckocsiárok-álláson". Üres volt, védői visszavonultak. Közben a 6. könnyű hadosztály Tyim bekerítésére visszamaradt 22. gyalogezredének részei - a sikert learatva - 12 órakor keleti irányból benyomultak a városba.50

A 9. könnyű hadosztály számára július 2-ával befejeződtek a támadó harctevékenységek. A nagykanizsai seregtest személyi állományának 20 százalékát vesztette el öt nap alatt. Néhány hét elteltével - jóllehet bizonytalan, illetve esetenként hiteltelen forrásokból - a Zala megyei hátország is tudomást szerzett ezen súlyos véráldozatokról. Erre utal a Csáktornyái „Muraköz" című hetilap július 31- én megjelent alábbi írása is: „Az utóbbi időben mind sűrűbben fordul elő, hogy részben meggondolatlan, részben pedig lelkiismeretlen egyének különféle hírekkel árasztják el a várost. Ezek a jól értesültek már napok óta terjesztenek híreket zalaiak hősi haláláról, súlyosabb, vagy könnyebb sebesüléseiről. Közben meg nem nevezett egyénekre hivatkoznak, mint hírforrásokra. Az is előfordul, hogy a harctéren levők itthon maradottjai keresik föl és a hadbavonultra hivatkozva kérnek felvilágosítást bizonyos dolgokról. A legtöbb esetben kiderül, hogy a harctéren levő hozzátartozó már hosszabb idő óta nem írt sem haza, sem máshova. Ez a meggondolatlan és lelkiismeretlen hírterjesztés természetesen sok esetben nyugtalanságot kelt. Mivel az ilyesmi az ellenség célját szolgálja, illetékes helyről figyelmeztetik a közönséget, hogy az efféle mendemondáknak senki se adjon hitelt. Ha vala48 Kónya Lajos 1996. 35-36. p.

49 HL VKF 4. oszt. Sz. n. iratok. 1943. 525/f. 11. számú melléklet.

50 HL 2. hadsereg iratai. 21. doboz. 22. gyalogezred harctudósítása 1942. VI. 28-ától VII. 9-éig.

27