Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Hadiokmányok, harctéri naplók és visszemlékezések I. - Hadosztály-parancsnokság

I. 27-én a kora délutáni órákban vettünk értesülést arról, hogy Sztaro Nyikolsz- koje nyugaton (hol a Deseő-csoporthoz tartozó erők védtek és voltak elszállásolva) pánik tört ki, és megkezdődött az özönlés észak felé. Még éppen jelenteni tudtam ezt távbeszélőn az indulóban lévő Csató Ernő57 vezérkari őrnagynak, a

III. hadtestparancsnokság I. a. osztály vezetőjének (ekkor szereztünk tudomást arról, hogy a hadtestparancsnokság Verhnye Turovoba változtat állást). Csató vezérkari őrnagy érthetetlennek tartotta a dolgot, mert nem sokkal korábban kapott értesülések szerint ott mindent rendben tudtak. Ama véleményének adott kifejezést, hogy talán a mi hadosztályunknál borult fel a helyzet, és a mi csapataink visszavonulása vált pánikszerű visszaözönléssé. Kérte ennek megállapítását.

Azonnal bevezetett tiszti felderítéssel kétségtelenül megállapítottuk, hogy a ko- csatovkai és szemigyeszjatszkojei, visszavett körvédelmi csoportoknál (el voltak csigázva, nem volt megfelelő biztosításuk) tört ki a pánik, mert az orosz meglepte őket. Ez aztán felborította a visszavonulás tervszerűségét, mert a visszaözönlők Hoholtól délre teljesen eldugaszolták a Sztaro Nyikolszkojétől odavezető egyetlen, valamire való útvonalat. Súlyosbította a helyzetet, hogy Hoholtól északnyugatra, Verhnye Turovo felé pedig a nem éppen rendezetten, több oszlopban visz- szavonuló németek és különböző vonatalakulatok torlódtak fel. Dél felé (visszafelé) utat törni a tömegben (mely közben a még el nem dugult Gyevica völgyben nyugat felé kezdett irányt venni) nem lehetett. Verhnye Turovon, majd Nyizsnyij Turovon át viszont még megvolt az eléjük kerülési lehetőség. Utóbbit választottuk, mert amellett szólt az is, hogy közben személyesen tájékoztathatjuk a hadtestparancsnokságot (távbeszélő-összeköttetés már se előre, se hátra nem működött). Mindez meg is történt. A hadtestparancsnokság a felderítés eredménye ellenére is határozottan állította, hogy nem a körvédelmi erők a visszaözönlők. (Talán azért, mert Fett német vezérkari őrnagy aznap reggel végignézte a körvédelmi erők visszaérkezését, és ott mindent rendben lévőnek talált!)

A hadtestparancsnokság elrendelte, hogy a 9. könnyű hadosztály-parancsnokság Verhnye Turovon és Nyizsnyij Turovon át menjen szembe a Gyevica völgyében visszaözönlőkkel, fogja fel, rendezze őket, s egészítse ki a Nyizsnyij Tu- rovotól délre biztosító Rabács ezredes csoportot kelet felé. Az éjféli órákig nagy nehézségek árán sikerült elérni Nyizsnyij Turovot, s ott felvenni Rabács ezredes csoportjával az összeköttetést. Közben összeszedett erőkkel (ezek között a szál- láscsinálóink egy része) kelet felé kiegészítettük a biztosítást.

I. 28-án a hajnali órákban Rabács ezredes közölte a hadosztályparancsnokkal, hogy a vett rádióparancs értelmében azonnal útba indul Nyizsnyedevickre.58 Ez

57 Csató-Berky (1942-ig Csató) Ernő vezérkari őrnagy.

58 A Rabács-csoport 1943. január 28-án délelőtt fél 10-kor Deseő László vezérőrnagytól az alábbi - ösz- szekötő tiszt által közvetített - szóbeli parancsot kapta: „Rabács csoport vonuljon vissza Nyizsnyedevick- be, ahova a hadtestparancsnokság is megy, és ott kap további parancsot." - olvasható a 20. könnyű tüzérez220