Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Bevezető - Személyi adattár

keztében a kurszki magyar tábori kórházban meghalt. (HL 17/1. zlj. veszteségek; HL HM 22. v. oszt. 635.366/1942.)

VARGA JÓZSEF (Nagykanizsa, 1910. május 2., anyja neve: Humbert Katalin) tartalékos hadnagy (n. a.). 1942. augusztus elején a 17/1. menetszázad parancsnokaként vonult el a 2. hadsereg Don menti hadműveleti területére. Augusztus 15-én Gremjacsjétől északra, az átkelt ellenséges csapatok ellen vívott harcban koponyalövés következtében hősi halált halt. Hivatásos állományba vétele és főhadnagyi előléptetése már folyamatban volt, de a Honvédségi Közlönyben történt közzétételére csak hősi halálát követően, 1942. szeptember 1-jén került sor. 1942-ben az ellenség előtt tanúsított önfeláldozó magatartásáért a MÉR Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesült. (HL HM 22. v. oszt. 634.012/1942., Maruzs Roland: Középkereszt, Tisztikereszt, Lovagkereszt. A Magyar Érdemrend hősi halottainak emlékkönyve. Budapest, 2013. 367. p.)

VÁRNAGY KÁROLY (Anina, 1898. február 6., anyja neve: Schneider Mária) hivatásos őrnagy (1942. április 1.). 1942. július 7-én a 20. könnyű hadosztály salgótarjáni 53/III. zászló- aljának parancsnokaként vonult el a 2. hadsereg Don menti hadműveleti területére. A magyar arcvonal 1943. január 12-ei áttörését követően szabadságáról visszatérve, szétszóródott csapatrészek vezetésével bízták meg. 1943. január 19-én a Prokudinszkij környéki harcokban megsebesült. Hátországi gyógykezelése közben légzőközpont-bénulás következtében szeptember 23-án elhunyt. (HL HM 22. v. oszt. 757.146/1943.)

VASVÁRY FRIGYES, vitéz (Eszék, 1895. december 13., anyja neve: Hoisz Mária) hivatásos ezredes, vezérőrnagy (1943. február 1.). 1942. június 22-étől a 7. gyalogezred, majd október 3. és 1943. május 15. között a 20. könnyű hadosztály parancsnokaként a 2. hadsereg hadműveleti területén frontszolgálatot teljesített. 1942. december 18. és 1943. január 12. között a hátországban tartózkodott. 1943-ban ezredének, majd hadosztályának az ellenség előtt való eredményes vezetéséért a MÉR Tisztikeresztje hadidíszítménnyel és kardokkal kitüntetésben részesült. 1943. augusztus 10. és 1944. október 26. között a hátországban és a galíciai, majd kárpátoki hadműveleti területen a 20. gyaloghadosztály parancsnokaként szolgált. Utolsó beosztásában a IX. hadtest parancsnoki teendőit látta el. 1945. május 7-én osztrák területen amerikai hadifogságba esett. Május 19-én átadták a szovjet katonai hatóságoknak, melyek koholt vádak alapján 25 évi, munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélték. Hazatérése után, csak 1956. szeptember 25-én szabadult ki budapesti börtönéből. Monoron halt meg, 1979. december 29-én. (HL AKVI 2441/1895.; Szakály Sándor 2003. 362-363. p.)

VÉGVÁRI JENŐ (Káptalanfa, 1915. június 10., anyja neve: Szabó Mária) tartalékos zászlós, tartalékos hadnagy (1943. május 1., január 1-jei rang). 1942. április 30-án a 9/1. könnyű tüzérosztály osztály távbeszélő tisztjeként vonult el a keleti hadszíntérre. A Dontól történt visszavonulást követően, 1943. március 2-án súlyos homloküreggyulladással és lábfagyás- sal került az egri 547. hadikórházba, ahonnan a budapesti 10. helyőrségi kórházba szállították át. Felépülését követően, május 14-én leszerelték. Egy hétnél hosszabb katonai szolgálattételére már nem került sor. Hadifogságban nem volt. Halálának helye és ideje nem ismert. (HIM KI Végvári Jenő 302/2639. sz. ti. ogy.)

177