Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Bevezető - Személyi adattár
ruár 4-én, Sztarij Oszkolnál láblövés érte, majd ballábának ujjai megfagytak. A hátországi gyógykezelést követően, november 23-án leszerelték. Több katonai szolgálattételre nem hívták be, hadifogságban nem volt. 2000. február 1-jén hunyt el. (HIM KI Török László 254/2038. sz. ti. ogy., HL KJ 225/a.) TÜRK ÖDÖN (Főrév, 1910. november 4., anyja neve: Fleichner Anna) tizedes, címzetes szakaszvezető. A 9. könnyű hadosztály híradószázadának kötelékében teljesített harctéri szolgálatot a 2. hadsereg 1942-1943. évi keleti hadszíntéri hadműveletei alatt. 1943. február 7-én, a szovjet csapatok által körülzárt Olim patak völgyéből történt kitörést követően Tyim városa közelében eltűnt. (HL HM 22. v. oszt. 755.807/1943.) UJLAKY (Schürger) JENŐ (Kassa, 1890. január 6., anyja neve: Ujlaky Mária) hivatásos ezredes, vezérőrnagy (1942. október 1.). Mint a 11. hajdú gyalogezred parancsnokát 1942. május 1-jével nevezték ki a keleti hadszíntérre elvonuló nagykanizsai 9. könnyű hadosztály parancsnokává. Beosztását feltehetően már korábban elfoglalta. Don menti hadiszolgálata november 15-ével ért véget, ezt követően a 18. könnyű hadosztály parancsnoki teendőit látta el. 1942-ben hadosztályának az ellenség előtt való eredményes vezetéséért a MÉR Középkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesült. 1943. szeptember 1-jétől 1944. évi nyugállományba helyezéséig a V. hadtest beosztott tábornoka volt. Az USA-beli New Havenben hunyt el 1984. február 21-én. (HL KJ 46/a.; Szakály Sándor 2003. 354. p.) EJTI IMRE (Mikefa, 1911. április 15., anyja neve: Novák Terézia) őrvezető. A 17/III. zászlóalj 9. puskásszázadának kötelékében teljesített harctéri szolgálatot a 2. hadsereg 19421943. évi keleti hadszíntéri hadműveletei alatt. 1942. június 28-án Prudoknál a jobb lábán lövéstől megsebesült. (HL HM 22. v. oszt. 632.085/1942.) VADON ZOLTÁN (Budapest, 1910. február 1., anyja neve: Szónya Mária) hivatásos százados (1942. március 31.). 1942. május 1-jén a 17/1. zászlóalj 2. puskásszázadának élén vonult el a keleti hadszíntérre. Június 28-án Barkovnánál súlyosan megsebesült, s gyógykezelése tábori, majd hátországi kórházakban 1943. május 20-áig tartott. 1944. június 20-ától a 7. gyaloghadosztály 17/11. zászlóalja 2. lövészszázadának parancsnokaként részt vett az 1. hadsereg galíciai hadműveleteiben. Július 31-én újabb harctéri sebesülést, sérülést szenvedett, s hátországi hadikórházakban ápolták. Mint lábadozó kórházi ápolt 1945. április 6. és szeptember 17. között Sopronkőhidán szovjet hadifogoly-gyűjtőtáborban volt. 1994. január 19-én Sopronban elhunyt. (HIM KI Vadon Zoltán 302/3022. sz. ti. ogy.) VAJDA IMRE (Komárváros, n. a., anyja neve: Nagy Júlia) honvéd. A 17. gyalogezred kötelékében teljesített harctéri szolgálatot a 2. hadsereg 1942-1943. évi keleti hadszíntéri hadműveletei alatt. 1943 májusában orbánc betegségben szenvedett. (HL HM 22. v. oszt. 753.040/1943.) VAJDA JÓZSEF (Rezi, 1913. január 15., anyja neve: Rajkai Ilona) tizedes, címzetes szakaszvezető. 1942. április végén a 47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető századának kötelékében vonult el a keleti hadszíntérre. Augusztus 21-én a gégéjét ért szilánksérülés követ176
