Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Bevezető - A magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály 1942–1943. évi harctevékenysége a keleti hadszíntéren
A honvédség alakulatait nem a katonai nagyhatalmak háborújában való részvételre készítették fel. Az 1938-tól meginduló hadseregfejlesztés legfeljebb egyes szomszédos országok elleni külön háborúra képesítette a csapatokat. A kissé vontatott ütemben végbement mozgósítási munkálatok után hat hetet szántak a csapatok összeszoktatására és kiképzésére. A gyalogzászlóaljak lőgya- korlataira javarészt az újdörögdi és a nagykanizsai lőtéren került sor, s kisebb- nagyobb kötelékekben végrehajtott harcszerű és menetgyakorlatokat is beiktattak kiképzésükre, összműködésük begyakorlására. A 9. könnyű tüzérezred Szepet- nek és Sormás falvakba kihelyezett ütegei szintén több menet- és lőgyakorlatot hajtottak végre elvonulásuk előtt. II. A csapatok elvonulása a keleti hadszíntérre és védelmi berendezkedése Kurszk előterében A helyőrségek, a hozzátartozók és nagyszámú polgári közönség jelenlétében, többnyire az április második és május első fele közötti időszakban búcsúztatták a 9. könnyű hadosztály elvonuló alakulatait. Elsőként, április 12-én a hadosztályparancsnokság szállásszabályozó törzse indult el a hadműveleti területre. Ezt követően Keszthelyről április 13-ától, Nagykanizsáról április 24-étól, Csáktornyáról május 1-jétől, Zalaegerszegről pedig május 3-ától gördültek ki a katonai szerelvények. A keleti hadműveleti terület gyér, korlátozott szállításra alkalmas vasúthálózatára való tekintettel az OKW (Oberkommando der Wehrmacht: német véderőfőparancsnokság) az ukrán és orosz célállomásokra irányított katonai szállítmányokkal kapcsolatban különböző megszigorításokat rendelt el. Ezen rendelkezések értelmében az országból a hadműveleti területre induló katonai szerelvényeknek a mozdony és a szerkocsi nélkül 520 méter hosszúnak és 110 tengelyesnek kellett lenniük. Az 55 vagonból álló szerelvény egy német gyalogzászlóalj szállítására volt alkalmas. Miután a magyar alakulatok személyi, fegyverzeti, illetve felszerelésbeli szükséglete ettől eltért, a vasúti szállítás alatt gyakran kellett megosztani hadrendi kötelékeiket. A 2. hadsereg gyalogzászlóaljait egyenként 3 - fent említett, német szabványú - vasúti szerelvény szállította, s egy magyar könnyű hadosztály szállításához általában 50 darab ilyen típusú szerelvény szükségeltetett. A tiszti vagonokban (C kocsi) fekvőhelyeket rendszeresítettek, a legénységiekben (G kocsi) szalmát szórtak be, vagy nyolc-nyolc padot helyeztek el és szükség szerint kályhát állítottak be. A lovakat külön szállították (a lovakat szállító G kocsikban, kocsinként hatot), az országos járműveket, a gépjárműveket és a lövegeket pedig az I jelzésű 16
