Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Bevezető - Személyi adattár
nem vált, mindvégig seregteste védelmi harcait vezette. Felépülése után a 7. gyaloghadosztály parancsnoka, 1944. augusztus 19-étől pedig Mussolini Salói Szociális Köztársaságába akkreditált rendkívüli magyar követ volt. 1945-ben Argentínába emigrált, s 1947-ben Buenos Airesben meghalt. (Szakály Sándor 2003. 321-322. p.) SZAKÁTS ZOLTÁN (Újvidék, 1895. január 18., anyja neve: Zimmer Anna) hivatásos ezredes (1942. április 1.). 1939. január 23. és 1942. június 1. között Baján, majd Újvidéken a 16. határvadász zászlóalj parancsnoka volt. 1942. július 18-ától mint a nagykanizsai 17. gyalogezred parancsnoka a 2. hadsereg Don menti hadszínterén frontszolgálatot teljesített. Aktív részese volt a III. hadtest 1943. januári és februári védelmi harcainak és viszontagságos visszavonulásának. 1943. március 6-án felkartörést szenvedett. 1943-ban az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért a MÉR Tisztikeresztje hadidíszítménnyel és kardokkal kitüntetésben részesült. A keleti hadműveleti területről visszatérve, 1943. augusztus 1-jével kinevezték a 66. határvadász csoport parancsnokává, Orosházára. 1945. április 7-én Szak- nyéren szovjet hadifogságba esett. További sorsa nem ismeretes. (HL AKVI2010/1895.) SZALAY FERENC (Pacsa, 1919. szeptember 23., anyja neve: Salamon Anna) tizedes. 1942. április végén a 17/1. zászlóalj 2. puskásszázadának kötelékében vonult el a keleti hadszíntérre. Június 28-án Barkovnánál gránátszilánk-sérülést szenvedett. (HL HM 22. v. oszt. 743.347/1942.; HL 17/1. zlj. veszteségek.) SZALÓKI ISTVÁN (Pusztaszabolcs, 1918. május 12. anyja neve: Skcenyák Mária) honvéd. 1942. május elején a 47/1. zászlóalj 3. puskásszázadának kötelékében vonult el a keleti hadszíntérre. Június 28-án, Szofijevkánál a bal karján lövési sérülést szenvedett. (HL HM 22. v. oszt. 628.837/1942.; HL 17/1. zlj. veszteségek.) SZALONTAY LAJOS (Sopron, 1897. szeptember 27., anyja neve: Warkoweil Lujza) hivatásos őrnagy, alezredes (1942. szeptember 29.). 1942. április 19-étől november 1-jéig mint a hadtestközvetlen III. tüzérmérő század parancsnoka, utána mint a 9. könnyű tüzérezred parancsnokságába beosztott törzstiszt részt vett a 2. hadsereg keleti hadszíntéri hadműveleteiben. A hadműveleti területről 1943 tavaszán visszatérve a 9. tábori tüzérosztály parancsnokhelyettese, majd 1944. augusztus 1-jétől a Központi Tüzér Lőiskola tanára volt. December 6-án tanintézményével német területre települt ki. 1945. április 22-én Tirschenreuthban amerikai hadifogságba esett, ahonnan 1946. február 28-én tért vissza. 1969. szeptember 1-jén hunyt el Szombathelyen. (HL AKVI 2236/1897.) SZÁRAZ ERNŐ (Nádudvar, 1908. február 3., anyja neve: Udvardi Mária) hivatásos vezérkari százados, vezérkari őrnagy (1943. május 1.). 1940. december 1-jétől szolgált a 9. köny- nyű hadosztály (1942. február 17-éig 9. önálló gyalogdandár) parancsnokságán. 1942. április 24-én nagykanizsai seregteste vezérkari főnökeként és I. a. (hadműveleti) osztályának vezetőjeként vonult el a keleti hadszíntérre. Augusztus 6-ától hasonló beosztásban a miskolci 19. könnyű hadosztály parancsnokságán teljesített harctéri szolgálatot. 1943-ban az ellenség előtt a hadműveletek vezetésében való eredményes közreműködéséért a MÉR Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesült. Miután visszatért a 2. hadsereg hadműveleti területéről, a III. hadtest (honvédkerület) parancsnokságán vezérkari 166
