Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Bevezető - Személyi adattár
vezérkari főnökeként a 2. hadsereg hadműveleti területén frontszolgálatot látott el. Ezt követően 1944. október 16-áig Magyarország Kormányzója Katonai Irodája főnökének helyetteseként teljesített szolgálatot. 1945 április végétől október 15-éig amerikai hadifogságban volt. 1971-ben kivándorolt az USA-ba. Stamfordban hunyt el 1992. október 10-én. (Szakály Sándor 2003. 278. p.) РОКА FERENC, vitéz (Várfölde, 1913. augusztus 13., anyja neve: Jandó Rozália) hivatásos őrmester, címzetes törzsőrmester (1944. január 1.). 1942. április 28-án a 17/11. zászlóalj 4. puskásszázadának gépszakasz-parancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. Július 19- én áthelyezték a 17/5. puskásszázadhoz puskás-szakaszparancsnoknak. Az ellenség előtt tanúsított bátor magatartásáért 1942-ben a Magyar Nagy Ezüst Vitézségi Érmet adományozták részére. Miután 1943. május 1-jén visszatért a 2. hadsereg hadműveleti területéről, a 17/11. zászlóalj géppuskás szakaszparancsnokaként teljesített szolgálatot. 1944. szeptember 1-jétől a 23. tartalék hadosztály 54/11. zászlóaljának géppuskás szakaszparancsnokaként részt vett az alföldi harcokban. November 3-án szakaszával Dunavecsénél átment a megszállt területre, s Páhi, majd Somogy aszaló községekben vészelte át a háború utolsó időszakát. 1945. augusztus 13-án Zákányon, mint az új honvédség 11/1. határportyázó őrsének rajparancsnoka aknarobbanás következtében életét vesztette. (HIM KI Póka Ferenc 500/1354. sz. legs, ogy., 18557. sz. thtts. ogy.) POLANECZ BOLDIZSÁR (Nagykanizsa, 1919. augusztus 16., anyja neve: Szomor Erzsébet) honvéd. A III. tüzérmérő század kötelékében teljesített harctéri szolgálatot a 2. hadsereg 1942-1943. évi keleti hadszíntéri hadműveletei alatt. A Dontól való visszavonulás során, 1943. január 29-én Sztaro Nyikolszkojétól északnyugatra nyoma veszett. A nagy- kanizsai járásbíróság Pk. 5371/1950/5. számú végzéssel holttá nyilvánította. (HL HM 22. v. oszt. 749.289/1943.) PONGÓ GYULA (Kispest, 1909. július 22., anyja neve: Rupics Mária) tartalékos zászlós, tartalékos hadnagy (1943. január 1.). 1942. április 26-án a 9. fogatolt vonatosztály segédtisztjeként vonult el a keleti hadszíntérre. Fagyási sérülései miatt 1943. február 18-án a hátországba szállították, s gyógykezelése befejeztével április 20-án leszerelték. 1943. júniusától 1944 februárjáig Keszthelyen, a III. fogatolt vonatosztálynál segédtiszti teendőket látott el. Mint polgári személy 1945. február 24-én Budapesten szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. július 20-án tért vissza. Halálának helye és ideje nem ismert. Alakulata - általa szignált, s az 1943. január 1. és február 17. közötti eseményeket összefoglaló - harctudósítását a Hadtörténelmi Levéltárban őrzik. (HL 2. hadsereg iratai. 22. doboz. 9. könnyű hadosztály vonatparancsnokság harctudósítása, 1943.1.1. - II. 17. /Pongó zászlós/; HIM KI Pongó Gyula 297/2674. sz. ti. ogy.) POOR LÁSZLÓ (Sopron, 1915. június 14., anyja neve: Varga Rozália) hivatásos hadnagy, főhadnagy (1943. augusztus 1.). Ténylegesítési próbaszolgálata letelte és a kőszegi főtiszti tanfolyam elvégzése után 1942. május 5-én a 34/1. zászlóalj 1. puskásszázadának parancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. Július 2-án comblövéssel tábori kórházba került, s szeptember 1-jén vette át újból százada vezetését. 1943. január 29-étől április 17-éig ismét sebesüléssel és fagyási sérülésekkel gyógykezelték. 1944. szeptember 16-ától előbb a Kes155
