Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Bevezető - Személyi adattár
zepétől a 7. gyaloghadosztály fogatolt vonatosztályába beosztott orvosként részt vett az 1. hadsereg galíciai harcaiban is. Július 27-én Dolina településen gránáttalálat következtében hősi halált halt. (Bús János - Szabó Péter 1999. 623. p.) OKSAI (Orzechhowski) GYŐZŐ (Nagykároly, 1902. szeptember 14., anyja neve: Bory Zsófia) hivatásos őrnagy, alezredes (1944. január 1.). 1942. április közepén a 9. könnyű hadosztály parancsnokságának híradóparancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. Miután a 2. hadsereg hadműveleti területéről visszatért, Szombathelyen, a III. hadtestparancsnokság híradóparancsnoka mellé beosztott törzstisztként, illetve állomástisztként teljesített szolgálatot. 1944. április 1-jétől az 51. híradóezred I. zászlóaljának parancsnokaként részt vett az 1. hadsereg galíciai, kárpátoki, majd felvidéki hadműveleteiben. 1945. május 9-én Leobennél szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. július 18-án tért vissza. Halálának helye és ideje nem ismert. (HIM KI Oksai Győző 57482. sz. ti. ogy.) ORBÁN NÁNDOR, vitéz (Kecskemét, 1910. február 10., anyja neve: Weller Gizella) hivatásos százados (1941. november 1.). Az 1936. évi berlini olimpia öttusa egyéni számában 5. helyezést ért el. 1942. május 11-étől 1943. február 23-áig a 9. tábori tüzérezred 7. ütegének parancsnokaként részt vett a 2. hadsereg keleti hadszíntéri hadműveleteiben. 1943. január 31-én megsebesült Babanyinonál. 1942-ben az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért a MER Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesült. 1944. szeptember 12-étől a 8. gyalog tábori póthadosztály kötelékében, a 8/1. tüzér tábori pótosztály 1. ütegének parancsnokaként a dél-erdélyi hadszíntéren teljesített frontszolgálatot. November 18-ától 1945. május 7-ei fogságba eséséig a dunántúli, majd muraközi hadszíntéren csapatteste osztályparancsnoka volt. Budapesten hunyt el 1981. február 10-én. (HIM KI Orbán Nándor 58000 sz. ti. ogy.; HL KJ 45/a.; Győr Béla - Klész László 122. p.) ORSZÁGH ISTVÁN (Gyöngyösszőllős, 1915. február 7., anyja neve: Bokor Mária) hivatásos hadnagy, főhadnagy (1943. augusztus 1.). 1942. május 4-én mint a 17/III. zászlóalj szakaszparancsnoka elvonult a keleti hadszíntérre. Június 1-jétől átvette a 9. (másutt 7.) puskásszázad parancsnokságát. Június 28-án Szofijevkánál bal csípőjét repesztalálat érte, s gyógykezelésre a hátországba szállították. 1945. március végén a nagykanizsai 25. bevonulási központ közbiztonsági előadójaként szervezetével osztrák területre települt át, ahol május 2-án angol hadifogságba esett. Május 21-én - hazatérés közben - szovjet csapatok fogságába került, s 1948. július 11-én tért vissza az oroszországi lágerekből. 1991. október 8-án hunyt el. (HIM KI Országh István 58451. sz. ti. ogy.; HL HM 22. v. oszt. 632.085/1942.; Zalaegerszegi honvédek a Donnál 134-135. p.) OSZLÁNYI KORNÉL, vitéz (Kaposvár, 1893. szeptember 25., anyja neve: Schwenk Mária) hivatásos ezredes, vezérőrnagy (1943. május 1.). 1942. november 15-étől a 9. könnyű hadosztály parancsnokaként 2. hadsereg hadműveleti területén frontszolgálatot teljesített. 1943. február 28-án Verhnye Turovonál megsebesült. Sebesüléséből felépülve 1944. január 15-éig Muraköz közbiztonsági parancsnoki teendőit látta el, majd előbb a hátországban, augusztus elejétől pedig az 1. hadsereg kárpátoki hadműveleti területén a 10. gyaloghadosztály parancsnoka volt. Miután seregteste vált le utoljára a doni arcvonalról, 1944. január 17-én - a második világháború alatt egyedüliként - a Katonai Mária Terézia Rend lovag150
