Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Bevezető - Személyi adattár
18-án tért vissza. 1958. január 23-án Budapesten elhunyt. (HIM KI Megyery Elemér 36477. sz. ti. ogy.) MÉSZÁROS MIKLÓS (Ugod, 1920. november 26., anyja neve: Jáger Teréz) hadapród őrmester, tartalékos zászlós (1942. szeptember 1.). 1942. május elején a 9/II. könnyű tüzérosztály törzsének beosztott tisztjeként vonult el a keleti hadszíntérre. Harctéri szolgálata során osztály segédtiszti beosztást is betöltött. A Dontól való visszavonulás után, 1943. február 28-án lábtörést szenvedett. További sorsa nem ismert. A győri járásbíróság Pk. 11464/1952/5. számú végzéssel, 1945. március 15-ei vélelmezett halálozási dátummal holttá nyílvánította. (HL HM 22. v. oszt. 745.018/1943.) MESZESS VINCE (Mándok, 1914. szeptember 28., anyja neve: Ráthy Etelka) hivatásos főhadnagy (1940. szeptember 1.). 1942. április végén a 47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető századának élén vonult el a keleti hadszíntérre. Június 4-én Popovkához közel szilánksérülés következtében hősi halált halt. Az ellenség előtt tanúsított bátor cselekedeteiről és haláláról a korabeli „Kitüntetési javaslatban" az alábbiak olvashatók: „Az 1942. V. 30-31-i harcok után azt a feladatot kapta, hogy a Rozsgyesztvenszkojétől keletre lévő magaslaton húzódó védőkörletben két aknavető szakasz parancsnokságát átvéve, a megrongált és lőszer nélkül maradt aknavetőket helyezze újra harckész állapotba. Igen erős ellenséges tűzben, kimagasló bátorsággal egyetlen éjszaka sikeresen megoldotta, majd az ellenséges támadások visszaverésében nagymértékben közreműködött. [...] A harcokban VI. 4-én megfigyelőhelyén súlyos sebesülése következtében hősi halált halt." 1942-ben posztumusz a MÉR Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetést adományozták részére. (HL KJ 31 /a.; HIM KI Névszerinti veszteségkimutatás, adatbázis.) MIKLÓSY ISTVÁN, vitéz (Módos, 1887. január 25., anyja neve: Salamon Mária) hivatásos ezredes (1942. március 31.). 1942. szeptember 23-án a megszállt ukrán területre vezényelték, ahol október 3-án átvette a 105. könnyű hadosztály 32. gyalogezredének parancsnokságát. 1943-ban harccsoportjának az ellenség előtt való eredményes vezetéséért a MÉR Tisztikeresztje hadidíszítménnyel és a kardokkal kitüntetésben részesült. A keleti hadműveleti területről visszatérve 1943. október 1-jétől Szegeden, a 14. kiegészítő kerület leventeparancsnokaként tevékenykedett. 1944. szeptember 1-jétől a 9. gyalog tábori pótezred parancsnokaként a Délvidéken, majd a Duna-Tisza közén ismét hadiszolgálatot látott el. December 24-étől a dunántúli hadműveleti területen a 23. gyaloghadosztály gyalogsági parancsnokaként, illetve harccsoport-parancsnokként vett részt a harcokban. 1945. május 10-én csehországi területre sodródva szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. szeptember 10-én tért vissza. Szegeden hunyt el, 1968. október 12-én. (HL AKVI1570/1890.) MILASSIN ISTVÁN (Eger, 1905. október 4., anyja neve: bori Borhy Janka) hivatásos hadbiztos százados, hadbiztos őrnagy (1944. január 1.). 1942. július 30-ától 1944. október 27- éig osztályvezető helyettesként a Honvédelmi Minisztérium 3/b. (hadiipari) osztályán szolgált. Közben 1943. február 6-ától október 6-áig a megszállt ukrán területen a Magyar Megszálló Erők parancsnoksága vezető hadbiztosának helyetteseként frontszolgálatot látott el. A Szent-Györgyi Albert köré tömörült ellenállási mozgalomba való bekapcsolódása miatt a Szálasi-kormány alatt letartóztatták, s életfogytiglani fegyházra ítélték. A Margit 145
