Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Bevezető - Személyi adattár
JAKAB ISTVÁN (Dör, 1911. október 5., anyja neve: Beszpriny Zsófia) tartalékos főhadnagy (1942. április 1., január 1-jei rang). 1940. január 18. és május 20. között határőrspa- rancsnokként Visken és Técsőn szolgált, majd a 34/1. zászlóalj 1. puskásszázadának szakaszparancsnokaként részt vett a visszakapott észak-erdélyi területek birtokbavételében. 1942. május 5-én szintén mint a 34/1. zászlóalj szakaszparancsnoka vonult el a keleti hadszíntérre, ahol a későbbiek során századparancsnoki beosztást is ellátott. 1943. január 17- én az Alekszandrovka körüli védelmi harcokban súlyos sebesülést szenvedett, mellyel a háború végéig gyógykezelték. Halálozási helye és ideje nem ismert. (HIM KI Jakab István 262/2243. sz. ti. ogy.) JÁNY (Hautzinger) GUSZTÁV, vitéz (Rajka, 1883. október 21., anyja neve: Jány Vilma) hivatásos vezérezredes (1941. május 1.). 1931. szeptember 1. és 1936. augusztus 1. között a Ludovika Akadémia I. főcsoportjának parancsnoka volt. 1940. március 1. és 1943. augusztus 1. között béke- (hátországi), illetve hadibeosztásában a 2. hadsereg parancsnoki teendőket látta el. 1943. november 1-jén nyugállományba vonult. A Budapesti Népbíróság - keleti hadszíntéri tevékenységét politikai szempontok szerint értékelve, őt emberek törvénytelen kivégzésének és megkínzásának felbujtójaként vádolva - hosszas koncepciós eljárást követően, mint háborús bűnöst halálra ítélte. 1947. november 26-án Budapesten az ítéletet végrehajtották. Jogi rehabilitációja 1993. október 4-én megtörtént. (Szabó Péter: Jány Gusztáv. In: Rubicon 1997. 8. sz. Melléklet III-VI.) JÁRAI (Jakubecz) ISTVÁN (Nagykanizsa, 1908. május 28., anyja neve: Kovacsics Margit) hivatásos százados (1942. március 30.). 1942. április 29-én a 47. gyalogezred ezredközvet- len kocsizó géppuskás századának parancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre, s 1943. március 5-éig maradt ebben a beosztásában. Közben november 3. és 1943. január 11. között a 9. könnyű hadosztály kiképző keretének parancsnoka volt. Mielőtt visszatért volna a 2. hadsereg hadműveleti területéről, 1943. március 5-étől április 18-áig a 17/II. zászlóalj parancsnokságát vezette. Ezután Csáktornyán a 17/11. zászlóalj géppuskás századának parancsnokaként szolgált, majd 1944. december 27-én kinevezték a Szentgotthárdon megalakult 87/VI. újonckiképző zászlóalj parancsnokává. Német területre kitelepülve 1945. március 31-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. július 20-án tért vissza. Nagykanizsán hunyt el 1979. október 30-án. (HIM KI Járai István 33914. sz. ti. ogy.) JAROSS GYULA (Zalaegerszeg, 1920. október 14., anyja neve: Herczogh Erzsébet) hivatásos hadnagy, főhadnagy (1944. január 1.). A Ludovika Akadémián Nyíry Zoltánnal együtt avatták hadnaggyá. A 47. gyalogezred beosztott tisztjeként részt vett a 2. hadsereg 19421943. évi keleti hadszíntéri hadműveleteiben. 1944. június 10-én a 17. gyalogezred ezred- közvetlen páncéltörő ágyús századának parancsnokaként vonult el az 1. hadsereg galíciai hadműveleti területére. Július 27-én Rosulna térségében fejlövés következtében hősi halált halt. 1944-ben az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért posztumusz a MER Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetést adományozták részére. (HL KJ 372/a.; HIM KI Névszerinti veszteségkimutatás, adatbázis.) JESZENSZKY ELEK (Kiskőrös, 1899. július 3., anyja neve: Marcsek Etelka) próbaszolgálatos főhadnagy, posztumusz hivatásos százados (1943. október 25., 1942. március 31-ei 131
