Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Bevezető - Személyi adattár
raktár parancsnoka volt. Miután Budapesten töltött szabadsága alatt a fővárost a szovjet csapatok körülzárták, 1944. december 25-étől már nem tudott visszatérni szolgálati helyére. 1945. február 12-én budai lakásán szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. július 18- án tért vissza. Budapesten hunyt el, 1967. február 15-én. (HIM KI Bónyai Sándor 313/412. sz. ti. ogy.) BORDA ISTVÁN (Keszthely, 1912. december 14., anyja neve: Molnár Anna) szakaszvezető. A 17/11. zászlóalj kötelékében teljesített harctéri szolgálatot a 2. hadsereg 1942-1943. évi keleti hadszíntéri hadműveletei alatt. Eltűnt a Dontól való visszavonulás során, 1943. február 2-án. (HL HM 22. v. oszt. 756.130/1943.) BOTOND ÁRPÁD (Kispalina, 1913. február 27., anyja neve: Preiszer Mária) karpaszomá- nyos honvéd, címzetes szakaszvezető. 1942. május 1-jén a 17/11. zászlóalj kötelékében vonult el a keleti hadszíntérre. Augusztus 12-én Kosztyenkinél haslövés következtében hősi halált halt. 1942-ben az ellenség előtt tanúsított önfeláldozó magatartásáért a Magyar Nagy Ezüst Vitézségi Éremmel tüntették ki. (HL HM 22. v. oszt. 632423/1942.) BOTTYÁN IMRE, dr. (Lázári, 1900. november 3., anyja neve: nemes báti Báthy Vilma) hivatásos orvos őrnagy, orvos alezredes (1943. május 1.). 1942. április 26-án a 9. könnyű hadosztály vezető orvosaként vonult el a keleti hadszíntérre. 1943. január 6-án hátországi szabadságra távozott, de a magyar arcvonal áttörése miatt már nem térhetett vissza sereg- testjéhez. 1944. március 15-étől ismét frontszolgálatot teljesített, mint az 1. hegyi dandár vezető orvosa részt vett az 1. hadsereg galíciai, kárpátoki, majd kárpátaljai harcaiban. November 26-án szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. június 28-án tért vissza. Budapesten hunyt el 1990. május 30-án. (HIM KI Dr. Bottyán Imre 91167. sz. ti. ogy.) BÖSZÖRMÉNYI GÉZA (Mezőbánd, 1899. február 27., anyja neve: Kacsó Gizella) hivatásos alezredes, ezredes (1944. január 1.). 1942. május 1-jétől a Kosztyenkinél elszenvedett augusztus 10-ei sebesüléséig a 47/1. zászlóalj parancsnokaként teljesített harctéri szolgálatot a 2. hadsereg hadműveleti területén. 1942-ben az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért a MÉR Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetésben részesült. Újabb frontszolgálata 1944. július 30-án kezdődött, amikor kinevezték a nagyváradi 25. gyalogezred parancsnokává. Mint a nagyváradi 25. gyaloghadosztály 25. gyalogezredének és a tordai védőkörletnek parancsnoka szeptember 19-én belehalt súlyos szilánksebesüléseibe. Hősi halála után Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremre terjesztették fel, végül 1944-ben posztumusz a MÉR Középkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetést adományozták részére. (HL AKVI 274/1899.; HL KJ 291/a. és 510/a.) BUNCZOM FERENC (Nagykanizsa, 1913. október 13., anyja neve: Major Erzsébet) tartalékos honvéd. A 9. könnyű tüzérezred kötelékében teljesített harctéri szolgálatot a 2. hadsereg 1942-1943. évi keleti hadszíntéri hadműveletei alatt. Szodfridt Imre százados, ütegparancsnok tiszti legénye volt. 1943. február 2-án Sztarij Oszkolnál kéz- és lábfagyást szenvedett. (HL HM 22. v. oszt. 749.214/1943.) 109
