Bilkei Irén (szerk.): Zala megye levéltára középkori okleveleinek regesztái (1019) 1240-1526 - Zalai gyűjtemény 75. (Zalaegerszeg, 2014)
Bevezető
Munkám elsődleges célja szerint a regeszták elsősorban a Zala megye szempontjából fontos tényeket emelik ki. A köztörténet számára új adatokkal szolgálhatnak azok az oklevelek, amelyek a középkori Zala nemességének a királyi hatalomhoz való viszonyát tárják fel. Megyénk birtokos családjainak és birtok- viszonyainak történetéhez mindig is az oklevelek adták a legfontosabb forrást. Bővíteni lehet az eddigi ismert zalai megyei archontológiai adatainkat17 és kiegészíteni pl. a megye várainak várnagyaival. Számtalan adat tárult fel a tehetős famíliák hivatalviselési szokásaira, karrierlehetőségeire, familiárisi és rokoni kapcsolatrendszerére vonatkozóan. A sor folytatható a gazdaságtörténet, az egyháztörténet és a művelődéstörténetre stb. vonatkozó adatokkal. Tartalmi kérdésnek érzem, és szükségesnek tartom megjegyezni, hogy levéltárunk középkori oklevelei mind térben, mind időben több adatot tartalmaznak középkori Zalára vonatkozóaknái. Pl. vannak a vasvári és a veszprémi káptalantól, valamint a somogyi konventtől származó kiadványok a szomszédos megyék nemességének átbirtoklásra vonatkozó adataival. A többnyire a szomszéd Vas megyében birtokos Nádasdi Darabos család okleveleinek tekintélyes része van középkori gyűjteményünkben. Az időbeli vonatkozásoknál ismét utalnék arra a már ismert tényre, hogy Jagelló-kori okleveleink szerves előzményei a zalai konventek közvetlen Mohács utáni - a kettős királyválasztás korából származó - hiteleshelyi okleveleinek. Külön ki kell térni a zalavári apátság házi levéltárából kiemelt oklevelekre. (Rövidítése a továbbiakban: zalavári házi lt. Jelzete: MNL ZML XII. 2.) A zalavári apátság mindig nagy gondot fordított a saját birtokaival foglalkozó oklevelekre és folyamatosan másoltatta, átíratta és megerősíttette azokat akár saját konvent- jével, akár más hiteleshelyekkel18 ezzel időnként áttekinthetetlenné és azonosít- hatatlanná téve az okleveleket. Ilyenek pl. a ZML DL 406-419. nyilvántartási sorszámúak. Sokszorosan megerősítették, már a középkorban is átírták, másolták az apátság 1019. évinek feltüntetett első adománylevelét és ennek 1024. évi kibővítését.19 Számos zalavári hiteleshelyi oklevélnek van újkori másolata is, amelyek értékes ügyviteli információkat tartalmazhatnak. Pl. közelebbről meg nem nevezett időpontban, de a 20. század elején az akkor még működő zalavári konvent Szekér György nevű nótáriusa lemásolt egy 1514. május 20-án kelt töredékes oklevelet (MNL ZML DL 204.) és hozzáfűzte: reliqua legi non possunt. 17 Zala megye archontológiája 1138-2000. (szerk. Molnár András) Zalai Gyűjtemény 50. Zalaegerszeg, 2000. 18 Füssy PRT VII. Oklevéltár 509-581. 19 A kérdés irodalma: Györffy György: Diplomata Hungáriáé antiquissima I. 1000-1131. Bp., 1992. 86-92. nr. 14. és 98-102. nr. 17. 11
