Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)

Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - Hazatérés, fogadtatás (1943. április 24. - május 20.)

28. „Tüzkereszt" kitüntetést kapnak а 17Д11. zászlóalj hazatért honvédéi a nagykanizsai laktanya udvarán, 1943. május 16. előtt

haza a hátországi hadikórházakba a sebesültszállító vonatok.286 A zalaegerszegi zászlóalj sebesülten hazakerült, s több-kevesebb harci vagy fagyási sérüléssel életben maradt (kis részben szabadságolás folytán itthon rekedt) katonáiról ugyan nem maradtak fenn korabeli kimutatások, ám létszámunkat - az elesettek, meghaltak és eltűntek számának ismeretében - mintegy 600 főre tehetjük.287 288

Németh József tizedes április 29-én a következőket írta naplójába hazaérkezésük körülményeiről: „Ma megérkeztünk Kanizsára; nagyon »gyönyörű« fogadtatásunk volt. Az állomásra be sem érve, a sínek mellett lovas rendőrök és sorkatonaság állt, a bevonulás kertek alatt történt; mi csak ezt érdemeltük meg 12 hónap után?! 21 napra be vagyunk zárva a Károly laktanyába. Igaz, némi katonazene volt, de az nekünk nem vigasz. Kiabálni tudtunk volna mérgünkben, hogy ezt csinálták velünk. így hiába várnak bennünket otthon az állomáson. "ш

Varga Jenő, a 17/ III. zászlóalj géppuskás századának tizedese is keserűen írta az alábbi sorokat hazaérkezése napján zalatárnoki ismerősének: „Különös újság

286 Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II.

287 HIM KI Veszteségi adatbázis.

288 Németh József naplója 67. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 51. p.

89