Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)

Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - Visszavonulás a 2. hadsereg gyülekezési körzetébe (1943. február - április)

Szumiban. „Itt ellátták sebeimet, és felraktak arra az (állítólag szintén utolsó) sebesült- szállító vonatra, amelyik a lengyelországi siedlicei német hadikórházba szállított" - emlékezett a megmenekülésére Nemes szakaszvezető.264 Szőke József honvéd Szumiban kapott először élelmet, kenyeret és konzervet egy német raktárból. Onnan a társaival vonaton utazott Kijevig. Kijevben az állomás melletti épületben szállásolták el őket. Ott végre meg tudtak mosakodni és borotválkozni, amire legalább három hétig nem volt módjuk. Attól kezdve a németek látták el őket, de csak nagyon kevés élelmet kaptak.265

A 9. puskásszázad együtt maradt egységével visszavonuló Horváth Ferenc őrmester szintén Szumiban tudott először konzervet vételezni a magyar ellátóktól, a babfőzeléket azonban hidegen ette meg, mert nem lehetett megmelegíteni. Emlékei szerint Szumiban le kellett adniuk a járműveiket és lovaikat, majd beva- gonírozták őket, és vonattal indultak nyugat felé. Lassan haladtak, többször várakozni kényszerültek, félreállították a vagonjaikat. Útközben Kijevben is időztek egy-két napot, ahol megkezdődtek a vizsgálatok, hogy ki, milyen körülmények között hagyta el a védelmi vonalat. Vasúton Ovrucsig jutottak el, ott kirakták és bevitték őket a városba. Néhány százan lehettek. A főtéren felsorakoztattak őket, és ott - állítólag - felolvasták előttük Jány Gusztáv vezérezredes, hadseregparancsnok hírhedt hadseregparancsát is,266 melynek az volt a lényege, hogy gyáván visszavonultak, szégyent hoztak a hadseregre, és addig nem mehetnek haza, amíg azt le nem mossák.

Innen az Ovrucs környéki községekbe meneteltek, a brjanszki erdőséghez tartozó területre, ahol élénk volt a partizántevékenység. Ott már naponta kaptak ellátást, és zárt kötelékekben fegyelmező gyakorlatokat végeztettek velük. Többször mentek ki két-három napos partizánvadászatra, de nem keveredtek komolyabb harcokba. Mindössze egy alkalommal bukkantak egy kisebb partizáncsoportra, azok azonban elmenekültek a honvédek elől. így telt az idő április végéig. Miközben igyekeztek belőlük ismét katonát faragni, éreztették velük, hogy bűnösök, amiért gyáván megfutamodtak.267

Németh József tizedes, aki társaitól elszakadva menekült, február 25-én Szúrni pályaudvarán ült vonatra, élelmet azonban - egy hónap óta először - csak két

264 GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 8. p.

265 GM Adattára 1460-90. sz. Szőke József visszaemlékezése 4. p.

266 Jány Gusztáv vezérezredes, hadseregparancsnok 1943. március 12-i 30. számú hadseregparancsán kívül - s a január 24-it hatályon kívül helyező rendelkezése mellett - számos, kevésbé ismert parancsa tanúskodik arról, hogy később revideálta álláspontját hadserege helytállását s a katasztrófa valódi okait illetően. Katonái nagy többsége számára azonban a túl sokáig érvényben maradt január 24-ei parancsa vált ismertté, és ez olyan mély sebeket okozott, amelyeket begyógyítani már nem lehetett.

267 GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 5-7. p.; Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II.

86