Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)
Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - Visszavonulás a Dontól, kitörés az Olim-völgyből (1943. január 27. - február 4.)
észak felé, nehézfegyvereik és felszerelésük jelentős részét hátrahagyva törtek ki a kelepcéből, és másnap reggel 5-6 óra körül érték el Hohol községét.233 234 A Rőzsey-csoport főoszlopának végére és az utóvédbe beosztott alakulatok - köztük a 17/III. zászlóalj egységei - január 27-én este, illetve éjszaka már be sem jutottak Sztaro Nyikolszkojéba. Egy korabeli harctudósítás így számolt be erről: „A menetoszlop már nem tud Sztaro Nyikolszkojén keresztül visszavonulni, mert az ellenség már a községben van. Erős ellenséges tüzérségi és gyalogsági tűz, támadás. Ezért az oszlopparancsnok elrendelte a tovább nem vihető málha megsemmisítését, és a lovakkal, szánokkal, háton vitt élelemmel és lőszerrel a község előtti dombokon keresztülvágtunk Hohol felé. "m A túlélők nem tesznek róla említést, hogy a csoport utóvédjének szerepét betöltő 17/III. zászlóalj harcba keveredett volna Sztaro Nyi- kolszkoje előtt. Az ellenség tüzérségi és gyalogsági tüze azonban elérhette ezen csapattestet is, mert a zalaegerszegi alakulat kötelékének felbomlása, századainak és szakaszainak szétszóródása, valamint katonáinak tömeges eltűnése (halála vagy fogságba esése) ezen, a január 28-ára virradó éjszakán vette kezdetét. A 17/III. zászlóaljból ketten elestek, egy honvéd megfagyott, 77-en pedig eltűntek a visszavonulás első napjaiban, január 28. és január 31-e között.235 „Már az első éjszaka elszakadtam századomtól. Az első bekerítő gyűrű áttörése óta senkit nem láttam századomból, nem tudom, hol vannak, s élnek-e” - jegyezte fel naplójába erről az éjszakáról Németh József tizedes.236 237 Hasonlóképpen emlékezett a visszavonulás első napjaira Nemes József, a 9. puskásszázad utóvédjének szakaszvezetője is: „Alakulatunkat sajnos »erőltetett menetünk« ellenére sem értük el, de találkoztunk egy »csatatér« friss nyomaival. Mivel az egész visszavonulás alatt nem találkoztunk századunkbeliekkel, csak sejthettük, hogy valójában mi történhetett. [...] miután századunkat nem találtuk, először együtt kerestük helyünket a szétszórtan visszavonulók közt, majd fokozatosan elveszítettük egymást, mivel ellátmányunk nem lévén, az életünk mentése mellett valami ehető után is kellett kutatni. így a végén ketten maradtunk.”737 A Rőzsey-csoport egységeinek - köztük a 17/III. zászlóaljnak - maradványait január 28-án Kaltróy Antal alezredes, a 17/11. zászlóalj korábbi parancsnoka szervezte újjá Hoholban. Ezt követően nyugatnak fordulva, folyamatos menetben, gyakori szovjet légitámadásoknak kitéve, Verhnye Turovon és Novaja Olsankan keresztül Krutaja Gorába vezette azokat, ahova január 30-án érkeztek meg. Onnan délnyugat felé mentek tovább, és az Olim folyó völgyében, Sirokijon át február 1-jén Orlovkára, a III. hadtest maradványainak gyülekező helyére értek. Az 233 Babucs Zoltán - Szabó Péter 54-56. p.; Szabó Péter 2012. 288-290. p. 234 A 34/1. zászlóalj utóvédhez beosztott századának Németh Ferenc főhadnagy által készített harctudósítását közli: Ifj. Sarkady Sándor - Szabó Péter: Soproniak a Don-kanyarban. Sopron, 2001. 322. p. Vö. Babucs Zoltán - Szabó Péter 55-56. p. 235 HIM KI Veszteségi adatbázis. 236 Németh József naplója 42. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 44. p. 237 GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 6-7. p. 76
