Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)
Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - Téli védelmi harcok (1942. december - 1943. január 12.)
Téli védelmi harcok (1942. december - 1943. január 12.) „Don-parti szolgálatunk legemlékezetesebb eseménye azonban az volt - olvasható Nemes József szakaszvezető visszaemlékezésében amikor karácsony táján őrsünk ellen komolyabb támadást intéztek. Éjfél körül lehetett az idő, amikor a folyó jegére esett hóban, hason kúszva, egy 15-20 fős egység egyenesen felénk közeledett. Szerencsénkre figyelőnk (egy derék horvátfiú) ezúttal is elég éber volt, és azonnal riasztott bennünket. Miután a támadást »dróton« jelentettük, a kapott parancs értelmében szerb-horvát nyelven megadásra szólítottuk fel őket. Mivel azonban a megismételt felszólításra nem reagáltak, össztűzzel tettük ártalmatlanná őket. Végül újabb parancsra - [Könczöl] Jenővel ketten - társaink tűztámogatása mellett a műszaki záron át kikúsztunk, és »dokumentet«, valamint fegyvereket szereztünk, és felsőbb parancsra egy halottat is áthoztunk."182 Horváth Ferenc őrmester visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a 17. gyalogezred módszeresen készült a III. zászlóalj balszárnyán lévő szovjet hídfő, az úgynevezett „gennyfolt" felszámolására. Légifelvételt készíttettek róla, annak alapján az arcvonal mögött egy század felépített egy ugyanolyan támpontot, azon gyakorolta az elfoglalását. A begyakorlással ugyan már november vége felé elkészültek, a végrehajtással azonban egészen december végéig vártak.183 A Kosztyenkinél lévő szovjet hídfő felszámolására indítandó támadással egyidejűleg, december 30-án tervezték kifüstölni a „gennyfoltot" is. A Don nyugati oldalán lévő ellenség megsemmisítését, elfogását, valamint a folyó nyugati partjának teljes birtokbavételét célzó vállalkozás tervét a 17/III. zászlóalj parancsnoka, (az e beosztást szeptember 16-ától betöltő) Piros László alezredes készítette el. A támadás végrehajtására, a hídfőbe való behatolásra a 17/1. zászlóalj maradványaiból alakított rohamszázad két szakaszát szánták, míg a 17/III. zászlóaljból kijelölt harmadik szakasz feladata a Don-part megszállása és biztosítása volt, miközben az ugyancsak a zalaegerszegi alakulatból szervezett negyedik szakasz a hídfővel szembeni harcelőőrsnél várakozott, mint tartalék. A támadás tűztámogatását a 9. könnyű tüzérezred 3. ütegének Gremjacsjétól északra beásott lövegei, valamint a 17. gyalogezred ezred-közvetlen aknavetői kapták feladatul. Rajtuk kívül még a műszaki záron kaput nyitó árkász részlegek, és a birtokba veendő területen található állások javítására rendelt zsidó munkaszolgálatosok sorakoztak fel a hídfő felszámolásához. A támadás terve a következő volt: a tüzérség négy percig romboló tűzzel lövi a hídfőt, majd az aknavetők három percig megsemmisítő tűz alatt tartják annak átkelési helyét, azután pedig mind a tüzérség, mind az aknavetők bénítani igyekeznek az ellenség mozgását, és próbálják lefogni a nehézfegyvereit. Eközben a 182 GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 5. p. 183 GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 4. p. 64
