Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)
Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - Felkészülés a téli védelemre (1942. szeptember - december)
mögött 3 km-re, a zalaegerszegi zászlóalj élelmezési részlegénél - az első vonalbelieknél jóval kedvezőbb körülmények között - szolgáló Szőke József honvéd visszaemlékezése szerint a felszerelésük nagyon gyenge volt, ugyanazt a ruhát, nadrágot, bakancsot hordták télen is, amiben tavasszal kimentek: „Télen kaptunk egy bekecset, fiiles sapkát és egy pulóverszerű belebújós hosszú ujjú inget, meg kesztyűket. De a lábbeli meg a nadrág az maradt, ezért a lábuk fagyott el a katonáknak. Volt meleg holmi, Kocsatovkán volt egy nagy raktár, de a meleg holmit nem osztották ki, hanem a visszavonuláskor felgyújtották".175 Horváth Ferenc őrmester emlékei szerint a 9. puskásszázad december folyamán tíz pár nemezcsizmát kapott, amiből ő is részesült, egy sítanfolyamról pedig egy pár sítalppal tért vissza egységéhez.175 176 Ami a 17/III. zászlóalj katonáinak élelmezését és tisztálkodási lehetőségeit illeti, többen is megerősítik Horváth Ferenc őrmester emlékeit. Németh József, a 8. puskásszázad őrvezetője szeptember 28-án jegyezte be naplójába: „Reggelink fekete, sokszor bizony nagyon keserű, akárcsak a mi életünk, de azért megisszuk. [...] Ebédünk mindig hideg van, így [mindenki] külön-külön főz magának egy csajka krumplit, vagy sütéssel próbálja tölteni pihenésre szánt idejét",177 A 8. puskásszázadhoz beosztott géppuskás szakasznak hátul, a lovászoknál volt egy tehene meg néhány kecskéje, melyeket még az előrenyomulás közben, illetve a Donhoz érkezve fogtak. Ezeket az állatokat a lovászok látták el és fejték. Esténként a lőszerkocsis feladata volt, hogy a kiszabott élelemmel együtt a frissen lefejt tejet is előreküldje a géppuskásoknak.178 A konyha Nemes József tizedes szerint is csak az esti szürkületben tudott meleg ételt osztani. A 9. puskásszázad élelmezése - a „9. kolhoz" mögötti krumpliföldön gyűjtött burgonyának köszönhetően - a körülményekhez képest tűrhető volt, a legnagyobb problémát a tisztálkodási lehetőségek beszűkülése okozta.179 Az esténként élelmet osztó Szőke József honvéd szerint az első vonalbeli állásokban „nagy piszkosság volt, nem tudtak mosakodni". Az arcvonal mögött 3 km-re települt élelmező részleg fűtött bunkeréit már nem látta be az ellenség, így ők tudtak tisztálkodni, a hozzájuk bejáró menekült orosz asszonyok pedig - élelmezés fejében - mostak rájuk. Szőke honvéd rossznak tartotta az ellátást, mert a németek tasakos, zacskós élelemmel látták el őket (a magyarok csak kiegészítőt adtak), és 175 Göcseji Múzeum Adattára. 1460-90. sz. Szőke József honvéd visszaemlékezése. Lejegyezte Béres Katalin, 1990. (a továbbiakban: GM Adattára 1460-90. sz. Szőke József visszaemlékezése) 3. p. 176 GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 6. p. 177 Németh József naplója 26. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 39. p. 178 Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon. 179GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 4-5. p. Kálmán László szakaszvezető visszaemlékezése szerint még a hó alól, szuronnyal is kapartak elő burgonyát a „9. kolhoz" mögött, amíg azt az ellenség fel nem fedezte. (Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon.) 62
