Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)
Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - Harcok a „gennyfolt" hídfőnél (1942. augusztus 15. - augusztus 19.)
Harcok a „gennyfolt" hídfőnél (1942. augusztus 15. - augusztus 19.) A szovjet csapatok július derekától több helyen támadást indítottak a magyar 2. hadsereg arcvonalán, és a Donon átkelve hídfőállásokat alakítottak ki a folyó nyugati partján. E hídfők védelméért, illetve elfoglalásáért vívott csatákban mind a szovjet, mind a magyar alakulatok jelentős veszteségeket szenvedtek. A 9. köny- nyű hadosztály védelmi vonalán augusztus 8-án Kosztyenkinél, a 47. gyalogezred sávjában létesített szovjet hídfőállás felszámolása érdekében augusztus 10-én kivonták a védelmi vonalból, majd ellentámadásra indították a 17/11. zászlóaljat is. A Csáktornyái alakulat csupán néhány szakaszt hagyott hátra az elvonulás fedezésére.146 E szakaszok támogatására viszont a 17/III. zászlóalj egyes rajait vagy szakaszait vezényelték át. Erre utal Dénes Sándor őrvezető naplójának következő bejegyzése: „1942. augusztus 10-én riadóztattak, és eldobtak a II. zászlóaljhoz. Ott voltunk 13-án estig, akkor leváltottak, és visszaértünk a régi helyünkre."147 Itt, a Csáktornyái zászlóalj védelmi állásaiban, Gremjacsje délkeleti részén érte halálos szívlövés augusztus 11-én a zalaegerszegi zászlóaljból a mikefai Igazi Gyula honvédet, augusztus 13-án pedig itt sebesült meg Fodor József tartalékos hadnagy, a 17/III. zászlóalj egyik szakaszparancsnoka is.148 A Kosztyenkinél 1942. augusztus 8. és 13. között vívott hídfőcsatában a 9. könnyű hadosztály súlyos veszteségeket szenvedett, ám a szovjet hídfőt nagy áldozatok árán sem sikerült felszámolni, csupán leszűkíteni.149 A hadosztály arcvonalának legészakibb részén, a 17/III. zászlóalj védelmi vonalának balszárnyán két nappal később, augusztus 15-én, Nagy boldogasszony ünnepének hajnalán indítottak támadást és létesítettek kisebb hídfőt a szovjetek. Németh József, a 8. puskásszázad őrvezetője a következőket jegyezte fel naplójában erről a támadásról: „Az ünnep hajnalán egyszer csak azon veszem észre magam, alig hallhatóan csobog a víz. Még az első pillanatban nem gondoltam semmi veszélyre, de utána ismétlődött az előbbi nesz. Én, mint éjfél után szolgálatot teljesítettem, hamar felismertem a veszély pillanatát, gyorsan riadóztattam nyugvó bajtársaimat, éppen idejében. Vaksötét volt minden, nem láttunk semmit. Mire helyeinket elfoglaltuk, az első csónak partnak ütődött, és ezután megkezdtük az igazi tűzijátékot, melyet keserves jajgatás kísért. Eközben állandó146Szabó Péter 1992.12-13. p.; Szabó Péter 1995.312. p.; Szabó Péter 2001.128-129., 136. p.; Szabó Péter 2012. 269-271. p.; Kemendy Géza 2012.119-126. p. 147 GM Tört. dók. 84.21.186. Dénes Sándor naplója 9. p. Péchy György főhadnagy emlékei szerint az ellentámadáshoz „még a III. zászlóaljtól is vontak ki némi erőt [...] Kékedy főhadnagy parancsnoksága alatt", ezt azonban más adat nem támasztja alá. Kékedy Tibor főhadnagy valójában a 17/1. zászlóalj tisztje volt. (HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 83. p.) 148 HIM KI Veszteségi adatbázis. 149 Szabó Péter 1992. 12-13. p.; Szabó Péter 1995. 312. p.; Szabó Péter 2001. 136. p.; Szabó Péter 2012. 269-271. p.; Kemendy Géza 2012.119-126. p. 53
