Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)
Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - Előrenyomulás a Donig és folyómegfigyelés (1942. július 3. - augusztus 14.)
A 17/III. zászlóalj sávjának jobbszárnyán, Gremjacsjétől északra a 9. puskásszázad, míg balról, közvetlenül a német csapatok mellett a 8. puskásszázad építette ki a védelmi vonalat. A 7. puskásszázad a 9. mögött, Gremjacsje északi részén helyezkedett el tartalékban. Rajki Dezső hadapród őrmester emlékei szerint a 8. puskásszázadnál a századparancsnok jelölte ki a vízparti figyelőhelyeket. A legexponáltabb helyen lévő, úgynevezett „Bulcsu" figyelőt - melynek közelében a szovjetek később hídfőállást alakítottak ki - géppuskával is megerősítette. A 8. puskásszázad többi része a folyóparttól, illetve a figyelőktől kb. 400-500 m-re hátrább képezte az első vonalat. Itt, a rekettyés, bokros domboldalon, lomboktól fedve ásták be magukat Rajki Dezső hadapród őrmester géppuskásai is. A 8. puskásszázad felvette a kapcsolatot a németekkel, és megállapodott velük, hogy páratlan órában a magyarok, páros órában a németek indítanak járőrt a Don partján előttük húzódó bokros, nádas, dzsumbujos terület ellenőrzésére.137 Kálmán László továbbszolgáló szakaszvezető úgy emlékezett, hogy a 9. puskásszázad a Don partjától kb. 15-20 m-re a folyóval párhuzamos lövészárkot ásott, amiből árkok vezettek a közvetlenül a vízparton létesített figyelő állásokig. A puskásszázad nem a lövészárokban oszlott el, hanem egymástól látótávolságra lévő, úgynevezett támpontokban összpontosult. A támpontok 20-21 fő befogadására alkalmas, többsoros gerendafedéllel ellátott, földbe ásott fedezékek voltak. Kiépítésükhöz a közeli Voronyezsből hordták kocsival a lerombolt házak gerendáit, amíg azt a németek meg nem tiltották. A támpontokat összekötő futóárkok csak derékig értek, lehajolva közlekedtek bennük. A cikk-cakkban hátrafelé vezető árkokat mélyebbre ásták. A 9. puskásszázad védelmi vonala előtt mintegy 100- 120 m széles volt a Don, a túlsó partja azonban néhány méterrel magasabban húzódott, így az ellenség beláthatta az állásokat. Ezért az első vonalban néhány nap elteltével - ahogy a szovjeteket visszatértek a folyópartra - be kellett szüntetni a nappali mozgást. Lőszert és élelmet csak a sötétség beálltával lehetett kivinni az első vonalba. A támpontok legénysége kétnaponta kapott meleg ételt, közben pedig hideg élelemmel látták el őket.138 Horváth Ferenc őrmester emlékei szerint a Don partján kialakított, árkokkal körülvett, bombabiztos fedezékek nagy részét zsidó munkaszolgálatosokkal építtették, főleg éjjel, mert napközben az ellenség részéről légi felderítések zajlottak. A falu lakosságát - az arcvonal közelsége miatt - néhány hét elteltével ki kellett telepíteni. Ez a kényszerű rendelkezés azért is indokolt volt, mert a lakóházak egy részét is elbontották a település szélén húzódó védelmi vonal kiépítéséhez. A védelmi állásokba, erődítményekbe és fedezékekbe ugyanis jelentős részben Gremjacsje elbontott épületeinek faanyagát építették be. A domboldalon létesített 137 Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon. 138 Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon. 50
