Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)

Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - Kiszállítás és csoportosítás a német hadművelethez (1942. május 3. - június 27.)

köröztek. Éjszakánként kb. egy méter mély védőárkokat ástak, melyeket a bombázások idején fedezékül használhattak. Éjjel hol itt, hol ott szórták le terhüket a lassú járatú, „Mari néni" becenevű zavaró bombázó repülők, melyeknek jellegzetes berregése, állandó, idegőrlő jelenléte a bombáknál is hatékonyabb volt. A zászlóalj nehézfegyver századát ebben az időszakban, a hadművelet kezdete előtt alig egy héttel erősítették meg két db 37 mm-es páncéltörő ágyúval - ezeket Horváth őrmester vette át.66

Péchy György főhadnagy, a 17. gyalogezred ezred első segédtisztje visszaemlékezése szerint a támadó hadműveletre való felkészülés időszakában nagymértékben fokozódott a szovjet légitevékenység: „Egyik éjjeli bombatámadásnál az ezredparancsnokság és az erdőben táborozó III. zászlóaljunk közelében csapódtak be a bombák. Szerencsére nem volt találat.”67

A 9. könnyű hadosztály első vonalban lévő zászlóaljai már május-június folyamán átestek a tűzkeresztségen és veszteségeket szenvedtek, amikor több alkalommal támadás érte azokat.68 Eközben a 17/III. zászlóalj állományának többsége - az éjszakai gyalogmeneteket, a védőárok ásást és a sátorverést leszámítva - lényegében tartalék viszonyban volt és pihent egészen június 27-éig. A géppuskás század egyes rajait azonban időnként az első vonalba vezényelték, és ott az előretolt figyelőállásokban teljesítettek szolgálatot. Koszorú Imre tartalékos zászlós, géppuskás szakaszparancsnok emlékei szerint a zalaegerszegi alakulat honvédéi ott szerezték első harctéri tapasztalataikat. Az első vonalban láthatták az ellenség hadmozdulatait, hallhatták a hangját, énekét. Megtanulták, hogyan kell elrejtőzni a fejre célzó szovjet mesterlövészek elől, akik ritkán tévesztették el a célt, és lövésük szinte mindig halálos volt. Megismerték a szovjetek által alkalmazott, „nyelv” szerző csapdákat, azt például, amikor táblák kirakásával csalták ki állásaikból a gyanútlan honvédeket. (Ha valaki a tilalom ellenére kiment megnézni a táblák szövegét, azt elfogták, és kihallgatták egységének létszámáról, fegyverzetéről, ellátásáról vagy hangulatáról.) Azt is tapasztalhatták, hogy ahol a szovjetek támadást vagy felderítő vállalkozást terveztek, ott előzőleg megtévesztésül viszonylagos nyugalom, csend uralkodott.69

Egyik alkalommal, május végén vagy június elején a 47/11. zászlóalj védőállásai elé, Rozsgyesztvenszkoje községhez küldték ki Koszorú Imre hadapród

“Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon I-II. A hangfelvétel alapján készített, kivonatos visszaemlékezés: Göcseji Múzeum Adattára. 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc őrmester visszaemlékezése. Lejegyezte: Béres Katalin, 1990. (a továbbiakban: GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése) 2-3. p.

67 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 48. p.

68 Szabó Péter 1992. 8-9. p.; Szabó Péter 1995. 305. p.; Szabó Péter 2001. 82. p; Szabó Péter 2012. 257- 258. p.

69 Koszorú Imre visszaemlékezései. „Életem" 11. p., „Emlékezés" 31. p.

30