Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)
Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - Honvéd zászlóalj Zalaegerszegen, 1932-1941
kiképzett korosztályokból és a nemzetiségi - többnyire román és ruszin ajkú - át- képzett hadkötelesek közül került ki. A Körmendy László őrnagy parancsnoksága alatt álló zászlóalj ünnepélyes eskütételére, illetve búcsúztatására október 30-án került sor Zalaegerszegen, a Kazinczy téren.30 A zalaegerszegi alakulatot is magában foglaló 108. gyalogdandár csapatait 1941. október 30-ától november 10-éig vasúton szállították ki Ukrajnába. E dandárnak kezdetben a Dnyeper folyótól keletre, Kijevtől északra fekvő területeken kellett megszálló, biztosító feladatot ellátnia. A 47/III. zászlóalj december közepéig különösebb nehézségek nélkül teljesített szolgálatot Perejeslav környékén. Akkor, a szovjet ellentámadás megindulásával egyidejűleg megélénkült a partizántevékenység. 1942 januárjának végén - a szovjet előretörés miatt - a zalaegerszegi zászlóaljat is a szovjet-német arcvonal közvetlen közelébe, Harkov környékére rendelték, hogy szükség esetén harcoló alakulatként legyen segítségére a német csapatoknak. 1942 márciusának második felében a 47/ III. zászlóalj Koro- bovo elfoglalásáért vívott eredményes harcokat az arcvonal résein a német csapatok mögé benyomuló szovjet reguláris erőkkel. A korabeli sajtóhíradások szerint ekkor szerzett „Signum Laudis" kitüntetést Garamvölgyi József tartalékos zászlós, a zalaegerszegi csapattest egyik szakaszparancsnoka, aki Korobovo szélső házainál vitte rohamra egységét, és közelharcban kényszerítette visszavonulásra a hevesen védekező ellenséget. Miután az 1942. május 12-én Harkov térségében megindított szovjet offenzíva meghátrálásra kényszerítette a 108. könnyű hadosztály szomszédságában védekező német csapatokat, az arcvonalban maradt magyar seregtestet is támadás érte. Május 13-ától 18-áig a 108. könnyű hadosztály valamennyi alakulata, köztük a 47/III. zászlóalj is súlyos harcokat vívott a harckocsikkal támadó szovjet gyalogság ellen. A túlerő, illetve a bekerítés elől visszavonuló magyar seregtest páncélelhárító fegyverei jórészt megsemmisültek, személyi állománya pedig mintegy 40 százalékos veszteséget szenvedett. A 108. könnyű hadosztályt május 18-án kivonták az első vonalból, és a német arcvonal mögé irányították. A szovjet támadás elhárítása után nem reguláris erőkkel, hanem ismét partizánokkal szemben vetették be a 47/III. zászlóaljat. Júniusban érzékeny veszteség érte a zalaegerszegi alakulatot: 10-én a turovoi erdőben partizán orvlövészek áldozata lett az egyik századparancsnok, Pataky Jenő hadnagy, 11-én pedig Poltavánál aknarobbanás következtében elesett a zászlóaljparancsnok, Körmendy László őrnagy. 1942 nyarán a Kurszktól délnyugatra fekvő Szeregyina Buda környékére irányították a 108. könnyű hadosztályt. A mind létszámában, mind nehézfegyverzetében jelentősen megfogyatkozott 47/III. zászlóalj a későbbiekben, egészen 1943 30 Zalai Magyar Élet 1941. október 30. (248. sz.) 2. p.; HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 30. p.; Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon I.; Szabó Péter 1995. 300-301. p. 19