Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)
Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - Honvéd zászlóalj Zalaegerszegen, 1932-1941
1941 áprilisában a trianoni békeszerződés következtében Zala vármegyétől elszakított muraközi és muravidéki területek visszafoglalásában, illetve megszállásában vettek részt a 9. önálló gyalogdandár alakulatai. Ekkor ugyan nem mozgósították a zalai seregtestet, ám április elején - Jugoszlávia német megszállásának támogatása érdekében - a 17. honvéd gyalogezred és a 9. tüzérosztály tényleges szolgálatot teljesítő állományának is fel kellett vonulnia a jugoszláv határra, hogy kivédjék az esetleges jugoszláv ellencsapást. Ezekben a napokban a 17/III. zászlóalj is felvonult az országhatár védelmére, harcra azonban nem került sor. A 17. gyalogezred egyes alakulatai - követve az április 6-án Jugoszláviába nyomult német csapatokat - április 16-án vonultak be az 1920 előtt Zala vármegyéhez tartozó Muraközbe és Muravidékre. A 17/III. zászlóalj pontos szerepét nem ismerjük, valószínű azonban, hogy a zalaegerszegi alakulat volt az Alsólendvára április 16- án Pince község irányából bevonuló honvédcsapat. (A 17/III. zászlóalj őrmestere, Horváth Ferenc emlékei szerint alakulatának honvédéi a délvidéki bevonulás idején Alsólendváig mentek el, és ott megálltak.)29 A Szovjetunió ellen 1941. június 21-én indított német hadjáratban kezdetben még nem vettek részt a honvédség alakulatai, ennélfogva a zalai csapattestek sem. A Kassát ért június 26-ai, nem provokált bombatámadás következtében Magyarország és Szovjetunió között is beállt a hadiállapot. Az ukrajnai támadó hadműveletekben június végétől szerepet vállaló magyar gyorshadtest azonban alig néhány hónap alatt érzékeny veszteségeket szenvedett, és szükségessé vált a leváltása. A gyorshadtest, illetve a Kárpát Csoport hazatérésének ára négy békeállományú gyalogdandárt kitevő 24 gyalogzászlóalj Ukrajnába, megszálló feladatokra történő kiküldése volt. Az 1941 októberétől e feladatra szerveződő 108. gyalogdandár (1942 februárjától könnyű hadosztály) 34. gyalogezredébe sorolták be - az elvileg - a 17/III. zászlóalj részleges mozgósításával felállított 47/III. zászlóaljat is. A gyakorlatban azonban nem csupán a zalaegerszegi alakulat tartalék állományából, hanem a 17. honvéd gyalogezred I. és II. zászlóaljából is hívtak be tartalékosokat a mozgósítás során. A 47/III. zászlóalj 1941 októberében 50 százalékos, csökkentett létszámmal került felállításra: puskásszázadait 120-120 fővel szervezték, géppuskás-százada két szakasszal, szakaszonként 3-3 géppuskával rendelkezett, a távbeszélő szakasz állományát pedig 80 százalékra töltötték fel. A 47/III. zászlóaljat ekkor 21 tiszt és 453 főnyi legénység alkotta. A tisztek többsége tartalékos állományú volt, a legénység zöme pedig az idősebb, hiányosan 1940. szeptember 30. (223. sz.) 1. p.; Zalai Magyar Élet 1940. szeptember 17. (146. sz.) 1. p., 1940. október 2. (159. sz.) 2. p. 29 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 30. p.; Zalamegyei Újság 1941. április 17. (86. sz.) 2. p.; Zalai Magyar Élet 1941. április 17. (86. sz.) 1. p.; Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon I.; Szabó Péter 1995. 298-299. p.; Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941- 1945. Lendva, 2006.18. p. 18
