Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)

Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943 - Honvéd zászlóalj Zalaegerszegen, 1932-1941

keztében esett el a 17/III. zászlóaljnál szolgálatot teljesítő Vitai Dávid honvéd, akit katonai tiszteletadással temettek el Ugaron. A zalaegerszegi zászlóaljakat április 8-a körül tehergépkocsikkal Nagybereznára vitték. Miután ott berakodtak, vasúton szállították vissza azokat Zalaegerszegre. A békehelyőrségébe hazatért 17/III. zászlóaljat április 12-én ünnepélyes fogadtatásban részesítették a zalai megyeszékhelyen.20

Amikor 1940 májusának végétől Erdély visszaszerzése érdekében mozgósították a magyar honvédséget, a 17/III. zászlóalj ismételten felállította ikerzászlóalját, mely attól kezdve a 47/III. honvéd zászlóalj elnevezést viselte. Július 13-ára a teljes magyar haderő felvonult a román határ közeli területekre. A zalaegerszegi zászlóaljakat is magában foglaló nagykanizsai 9. önálló gyalogdandár a 2. hadsereg III. hadtestének kötelékébe tartozott. A 2. hadsereg a főerőktől délre, a magyar haderő jobbszárnyán vonult fel a román határra. Eredeti feladata az volt, hogy biztosítsa a Fehér-Köröstől délre húzódó határszakaszt, egyidejűleg pedig indítson támadást a Sebes-Köröstől délre, és a román Carol-vonal erődjeinek megkerülésével foglalja el Nagyváradot. Harcra végül mégsem került sor, mert Magyarország Romániával szembeni területi követeléseit német nyomásra, diplomáciai úton sikerült - jelentős részben - kielégíteni. Augusztus 30-án Bécsben megszületett a Németország és Olaszország külügyminiszterei által vezetett döntőbíróság ítélete: az úgynevezett „második bécsi döntés" értelmében az 1920-ban elcsatolt erdélyi területek mintegy egyharmada, Eszak-Erdély Nagyváraddal, Kolozsvárral és a Székelyfölddel ismét Magyarországé lett. A honvédség alakulatai e megállapodás értelmében szeptember 5. és 13. között, előre meghatározott ütemben vehették birtokba a román királyi haderő által kiürítendő területeket. A visszakapott erdélyi területek katonai megszállása során a 2. hadsereg III. hadteste - mely a 9. önálló gyalogdandár kötelékében a zalaegerszegi zászlóaljakat is magában foglalta - azt a feladatot kapta, hogy a Sebes-Körös völgyében előrenyomulva vegye birtokba Nagyváradot és Kolozsvárt.21

Péchy György, aki hadnagyként, a 17/III. zászlóalj segédtiszti beosztásában vett részt az erdélyi bevonuláson, így emlékezett a zalaegerszegi előkészületekre:

20Péchy György fényképalbuma, 1938-1944. „1939 Kárpátalja" 1-5. p. Képmagyarázatok.; HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 18-23. p.; Zalamegyei Újság 1939. április 12. (82. sz.) 2. p.; Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon I.; Dombrády Lóránd 1987.135. p.; Szabó Péter 1995.295- 296. p.; Janek István: A szlovák-magyar „kis háború" története és eseményei 1939 márciusában. In: http://www.publikon.hu/application/essay/107_l.pdf. (Letöltve: 2013. február 8.) Vitai Dávid haláláról: http://www.hadisir.hu/?bejegyzesek=adatlap&id=256430121604353928&p*=5&*=0. (Letöltve: 2013. február 8.)

21 Dombrády Lóránd 1987. 152-163. p.; Illésfalvi Péter - Szabó Péter - Számvéber Norbert: Erdély a hadak útján 1940-1944. Nagykovácsi, Puedlo Könyvkiadó, 2005. (a továbbiakban: fllésfalvi Péter - Szabó Péter - Számvéber Norbert 2005.) 5-24. p.; Illésfalvi Péter - Szabó Péter: Erdélyi bevonulás, 1940. Bárót, Tortoma Könyvkiadó, 2010. (a továbbiakban: Illésfalvi Péter - Szabó Péter 2010.) 5-44. p.; Szabó Péter 1995. 297-298. p.

14