Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)
Szabó Péter: A 17/III. zászlóalj tisztikara 1942-1943-ban. Életrajzi adattár
karpaszományos iskolát is. 1936. június 1. és 28. között Sopronban abszolválta az alantos tiszti tanfolyamot, majd 1939. november 17-én rövid „különleges fegyver- gyakorlatra" a 10. határvadász zászlóaljhoz kellett bevonulnia. 1940. január 29-én az 5/III., 1941. február 1-jén pedig a 17/III. zászlóalj tartalékos állományába helyezték át. Ezen utóbbi alakulatnál kezdte meg ténylegesítését megelőző próbaszolgálatát. Közben csapattesteivel részt vett az erdélyi mozgósításban és a bevonulásban, illetve az 1941. áprilisi délvidéki bevonulásban. 1942. április 16-án 1941. november 1-jével felvették a hivatásos állományba, s egyúttal főhadnaggyá nevezték ki. Mielőtt május 4-én a 17/7. puskásszázad élén elvonult a keleti hadszíntérre, mint szakasz-, illetve századparancsnok alakulata szinte valamennyi alosztályánál teljesített szolgálatot. Augusztus 15-én Gremjacsjetől északra súlyosan megsebesült, s elvesztette bal alkarját. Sztarij Oszkolban és Kijevben magyar tábori kórházban, majd Budapesten a margitszigeti ortopéd kórházban részesült ápolásban. Soproni egészségügyi szabadságának letelte után, 1944 májusában jelentkezett alakulatánál, s augusztusig a 17/III. zászlóalj pótszázadának parancsnoki teendőit látta el. Ezt követően mint a gyalogsági előadó mellé beosztott tiszt a HM 1. a. (szervezési) osztálynál nyert beosztást. November 10-én Kőszegre, 1945. március 27-én pedig németországi területre települt osztályával. Hadifogságban nem volt. 1945 májusában jelentkezett az új honvédségnél, főelőadóként beosztották a HM szervezési osztályára, s századossá léptették elő. 1949. november 1-jével nyugállományba helyezték.32 Országh István (Gyöngyösszőllős, 1915. február 7. Bokor Mária) hivatásos főhadnagy (1943. augusztus 1.) 1937. október 6-án Szombathelyre, az 5/1. zászlóaljhoz vonult be tényleges katonai szolgálatra. A karpaszományos iskola elvégzése után, 1939. augusztus 31-én karpaszományos őrmesterként szerelt le. Szeptember l-jé- től 1940. március 31-éig a devecseri járási levente körzet parancsnoka volt, majd a nagykanizsai 17/1. zászlóaljnál ténylegesítési próbaszolgálatot teljesített. Utóbbi alakulatával részt vett az erdélyi mozgósításban és bevonulásban. 1940. november 1-jével felvették a hivatásos állományba, s hadnaggyá nevezték ki. 1941. szeptember 31-étől mint szakaszparancsnok a 17/III. zászlóaljban szolgált. 1942. május 4-én csapattestével elvonult a keleti hadszíntérre. Június 1-jétől átvette a 9. (másutt 7.) puskásszázad parancsnokságát. Június 28-án Szofijevkánál bal csípőjét repesztalálat érte, s gyógykezelésre a hátországba szállították. 1944. június 30- áig teljesített szolgálatot a 17/III. zászlóaljánál, ezt követően Nagykanizsán a 25. bevonulási központ közbiztonsági előadója volt. 1945. március végén szervezetével osztrák területre települt át, ahol - mint beosztott tiszt - egy munkásszázadba 32 HIM KI Neubauer Elemér 68297. sz. ti. ogy.; HL HM lg. Biz. ir. 7583. 134
