Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)
Szabó Péter: A 17/III. zászlóalj tisztikara 1942-1943-ban. Életrajzi adattár
Az 1939-es év utolsó négy hónapjában két alkalommal hívták be egy-egy hónapra a 26. katonai gyűjtőtáborba „rendkívüli fegyvergyakorlatra''. Csapatteste szakaszparancsnokaként részt vett az erdélyi mozgósításban és a bevonulásban. 1942. február 18-án hadiszolgálatra hívták be, s május 4-én tartalékos zászlósként, mint a 17/III. zászlóalj 7. puskásszázadának szakaszparancsnoka vonult el a keleti hadszíntérre. Harctéri szolgálata alatt rövid ideig századparancsnoki, illetve helyettesi beosztást is betöltött. Augusztus 15-én Gremjacsjétől északra aknaszi- lánk-sebesülést szenvedett, s gyógykezelésre a hátországba szállították. Miután sebesüléséből felépült, előbb beosztották a 17/III. gyalog pótzászlóalj gyűjtőszázadához, majd 1943. március 8-án leszerelték. Július 29. és október 19. között a 17. gyalogezred tartalékos tiszti iskolájának szakaszparancsnoka volt. 1944. november 10-én Nagykanizsára, a szerveződő 89. gyalog újonckiképző ezredhez hívták be szolgálattételre. December 1-jén csapattestét - a kiképzés folytatása végett - a poroszországi Küstrinbe (ma Kostrzyn) telepítették, ahol az egyik „székely újonc zászlóalj" századparancsnoki teendőit látta el. A szovjet csapatok által ostromlott város kapitulációjakor, 1945. március 12-én hadifogságba esett, ahonnan 1947. június 28-án tért vissza. A polgári életben először korábbi munkahelyén alkalmazták, majd 1950 és 1955 között Kékkúton, Zalahalápon és Sáskán tanított. Az 1956. évi forradalomban és szabadságharcban való részvétele (szervezte az ifjúságot) miatt 1957 márciusa és szeptembere között „közbiztonsági őrizetben" volt. Miután semmiféle „ terhelő" vádat nem hoztak fel ellene, őrizete leteltével visszakapta pedagógusi beosztását, s a balatoncsicsói általános iskolában taníthatott. 1958-ban „ellenforradalmi tevékenység" miatt megfosztották rendfokozatától.22 Ж'® Kerkai Imre (Pózva, 1918. szeptember 23. Tóth Rozália) tartalékos hadnagy (1943.) Polgári foglalkozása 1945 előtt: vámhivatali tisztviselő. Tényleges katonai szolgálatát megelőzően 1939. szeptember 1-jétől a zalaegerszegi Államépítészeti Hivatal útépítésein dolgozott, majd mint gyakornokot a helyi Nemzeti Hitelintézet fiókjánál alkalmazták. Első katonai szolgálatára 1940. december 2-án a 17/III. zászlóalj 7. puskásszázadához vonult be. Csapattestével részt vett az 1941. áprilisi délvidéki hadműveletben, s elvégezte a tartalékos tiszti iskola I-II. évfolyamát. 1942. május 4-én hadapród őrmesterként, mint a 17/III. zászlóalj 9. puskásszázadának szakaszparancsnoka vonult el a keleti hadszíntérre. Július 1-jén Tyimnél ellenséges aknagránát által kézsérülést szenvedett. A hátországban, a 11. helyőrségi kórházban, illetve a 205. vöröskeresztes hadikórházban ápolták. Felgyógyulása után tényleges szolgálatra jelentkezett, s október 1-jén - páncéltörő ágyús kiképzése céljából - a 17/III. gyalog pótzászlóaljba osztották be a ténylegesítését 22 HIM KI Kardos István 305/35. sz. ti. ogy. 127
