Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)

Németh József tizedes harctéri naplója Oroszországból, 1942-1943

talán hazasegít bennünket, amit már nagyon régen vártunk. Kosztunk megint nagyon kevés, napokig nem kapunk kenyeret. Most már azért valahogy csak ki fogjuk bírni, csak már mehetnénk haza.

Mai dátum 1943. IV. 22-én. Lassan közeledünk az állomás felé, holnapután talán elindulunk hazafelé. Kosztunk kevés van.

Mai dátum 1943. IV. 24-én. Tegnap, 23-án megtörtént a fertőtlenítés, ma reggel pedig kijöttünk az állomásra. Még ma elindulunk hazafelé Isten nevében.

Mai dátum 1943. IV. 27-én. Tegnap, 26-án léptük át a magyar határt, ma már Sátoraljaújhelyen vagyunk. Itt megint fertőtlenítenek bennünket, és csak azután mehetünk hazafelé. Ma vöröskeresztes szeretetcsomagot kaptunk. Itt még a hegyekben hó van, szép zöld minden.

Mai dátum 1943. IV. 29-én. Ma megérkeztünk Kanizsára, nagyon „gyönyörű" fogadtatásunk volt. Az állomásra be sem érve, a sínek mellett lovas rendőrök és sorkatonaság állt, a bevonulás kertek alatt történt; mi csak ezt érdemeltük meg 12 hónap után?! 21 napra be vagyunk zárva a Károly laktanyába. Igaz, némi katonazene volt, de az nekünk nem vigasz. Kiabálni tudtunk volna mérgünkben, hogy ezt csinálták velünk. így hiába várnak bennünket otthon az állomáson. Nem baj, talán ezt is ki fogjuk bírni valahogy. A jó Isten megsegített bennünket, és hazaértünk szerencsésen.

Mai dátum 1943. IV. 30-án. Mai nap fürdés volt, egész napot ruhamosásra és tisztogatásra fordítottuk. Az időjárás szép, csak az a baj, hogy nem mehetünk sehova sem, körül vagyunk zárva teljesen erős drótkerítéssel és erős őrséggel. Akárcsak a rabok, úgy vagyunk most.

Mai dátum 1943. V. 2-án. Ma Fehér vasárnap31 van, tábori szentmisét hallgattunk. Különös események nem történtek. Ki nem mehetünk a városba, csak látogatók jöhetnek. Lassan telik az idő, kíváncsi vagyok, hogy valaki el fog-e jönni utánam, de nem hiszem, hogy valaki kíváncsi lehet rám.

Mai dátum 1943. V. 5-én. Napjaim lassan telnek, számolom a napokat, hogy mikor jön már el az az idő, hogy ebből a valóságos ketrecből kiszabaduljak. Ma, hála Isten, látogatóm volt, kedves Annus testvérem volt itt, jó hazai kalácsot és bort hozott. Igaz, más nem képes, és nincs, ki eljöjjön meglátogatni szegény frontról megszabadult testvért, „katonát". Igazán jólesett egy év után látni egy testvért, ki igazán gondol rám, s tőle kaptam egy kis ezüst nyakláncot is emlékbe, nem fogom elfeledni.

Mai dátum 1943. V. 7-én. Napjaim egyformák, nap, nap után állandó foglalkozás van, lábaim rettenetesen fájnak, csak állandó[an] a díszmenet[et] és díszelgést gyakoroljuk. Nem tudom, hogy mikor lesz ennek vége. Kosztunk most már jó van, a hazai kalácsból még van.

31 Húsvét után való vasárnap.

113