Erős Krisztina (szerk.): Fára József főlevéltárnok emlékezete. A 2011. szeptember 28-án Zalaegerszegen tartott tudományos emlékülés előadásai - Zalai gyűjtemény 73. (Zalaegerszeg, 2013)
Berényiné Kovács Gyöngyi: Fára József Pest vármegye főlevéltárnoka
A Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete 1935. évi alakuló kongresszusán Házi Jenő, Klein Gáspár és Fára József az ország összes levéltárára kiterjedő egységes szellemű, modern szemléletű iratanyag védelmet sürgetett és egy egységes intézményhálózat képét is felvázolták. A levéltári törvény tervezetét Szabó Istvánnak - az Országos Levéltár levéltárosának - vezetésével kezdték el kidolgozni. 1943-ban Zalaegerszegen tárgyalták a törvénytervezetet, a vita során jelentős ellenerők sorakoztak fel a törvénnyel szemben, ellenezve, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum, mint Országos Gyűjtemény egy etem a törvény hatálya alá kerüljön. A katolikus egyház (Serédi Jusztinián) is ellenállt az egyházi autonómia megsértését látva a hiteleshelyi levéltárak feletti szakmai felügyeletben. Magyarország első levéltári törvénye az 1947. évi XXI. te. már megszületése pillanatában idejét múlt volt. Érdemei közé sorolható, hogy felállította a negyventagú Országos Levéltárügyi Tanácsot, amely a vallás- és közoktatásügy miniszter felügyelete alatt véleményező és javaslattevő testület volt. A megyei, a városi és a községi, valamint a közérdekűnek nyilvánított magánlevéltárak szakfelügyeletének ellátására országos felügyelői állás létesült, ami bizonyos szakmai ellenőrzést gyakorolt a megyei és törvényhatósági jogú városi levéltárak felett, de mindössze csak egy évig működött. A káptalanok és a konventek hiteleshelyi levéltárainak felügyeletét a törvény szerint a hercegprímás jelölése alapján kinevezett felügyelő látta volna el. Az 1947. évi törvény gyakorlatilag a polgári korszak lezárásaként elindíthatott volna egy folyamatot - a levéltárosok iratvédelmi felügyeleti jogkörének kiterjesztésével -, megteremthette volna a maradandó értékű iratok védelmét. A törvény megkülönböztette a köziratot, magániratot, közérdekű magániratot, így megalkotta a közlevéltár, a magánlevéltár és a közérdekű magánlevéltár fogalmát. Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének fő céljai közé tartozott: a könyvtár- és levéltárügy tudományos és közcéljainak felkarolása, a könyvtárosok és a levéltárosok közti állandó kapcsolat biztosítása, testületi érdekeik támogatása, a könyvkultúra előmozdítása.10 Fára József választmányi tagként a közgyűlés elé kerülő ügyeket, indítványokat mindig rendkívül alapos utánjárással adta elő, valamint a testületi tagok érdekeinek megvalósulásáért is rendkívül sokat tett. Lelkes támogatója volt az 1940-es években a levéltári törvény és Vármegyei Ügyviteli Szabályzat kiadásának. Jánossy Dénes az Országos Levéltár igazgatója a törvényhatósági levéltárakkal foglalkozó fejezet összeállítása során rendszeresen konzultált Fára Józseffel. Ő javasolta például, hogy a készülő törvény 20. §-ában 10MNL OL P 2272 Jánossy Dénes irathagyatéka. 14. tétel Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete 1946-1948. 62. f. 71
