Erős Krisztina (szerk.): Fára József főlevéltárnok emlékezete. A 2011. szeptember 28-án Zalaegerszegen tartott tudományos emlékülés előadásai - Zalai gyűjtemény 73. (Zalaegerszeg, 2013)

Béres Katalin: Fára József közművelődési és idegenforgalmi tevékenysége

Az 1920-as évek második felétől - felismerve az idegenforgalomban rejlő gazdasági lehetőségeket - Magyarországon is megkezdődött a turizmus tudatos fejlesztése. A trianoni béke nyomán a határon kívülre kerültek a Monarchia kedvelt üdülőhelyei: a magas hegyek, mint a Tátra, vagy az erdélyi havasok és a fürdők: Abbázia, Herkulesfürdő stb. Helyettük a határokon belül kellett megteremteni, és ismertté tenni az új idegenforgalmi célpontokat, üdülési, nyaralási lehetőségeket. A Magyarország egyes vidékeit megismertető propaganda különösen a gazdasági válság éveiben élénkült meg, hiszen a turizmus és vendéglátás meghonosítása a kitörés lehetőségét jelentette a súlyos helyzetből.

A nagykiterjedésű történelmi Zala megye keleti része komoly idegenforgalmi vonzerővel rendelkezett, az északi Balaton-parttal, valamint Hévízzel, nyugati része és különösen annak közepe, a Göcsej vidék azonban az elmaradottság, a sötétség szimbóluma volt az 1920-as években. „Mintha igézet ülne ezen a szegény vármegyén,... kívül esett és kívül esik most is a legilletékesebb körök érdeklődési körén. ... a zalai népet úgy kezelik, mintha másodrendű emberek volnának a zalaiak" - kesergett a Zalamegyei Újság szerzője 1932-ben.17 Kosztolányi Dezső sem írt hízelgő mondatokat a szegek vidékéről, amikor Nagy Endre humoristával18 a vidéken kirándultak: „Csonkahegyháton arról értesülünk, hogy négy napig tart, amíg egy levél a szomszédos Novára érkezik, gyalogos küldöncök útján. Mi Londonnal gyorsabban levelezünk, mint ők egymással. Fáradt, jámbor nép lakik errefelé, szomorú és nagyon szegény. Öre- gebbjei még vonatot se láttak. Körülbelül a XVII. század fakó, idilli eszmevilágában élnek. Éjszaka a kiszáradt »csodató« lápján, a lidérctűz nyomán kincset keresnek, aranyat."19 Pedig a kialakult negatív képhez viszonyítva erre az időre sokat változott már a vidék. A húszas évek második felében meginduló nagyszabású útépítések,20 majd a rendszeres autóbuszjáratok21 oldották Göcsej elzártságát, a népiskolák számának növekedésével, valamint az iskolánkívüli népművelés hatására emelkedett szellemi színvonala is. Azt, hogy Göcsej az idegenforgalom számára is érdekes célpont lehet, a Zalamegyei Újság vetette fel először. Főszerkesztője, Herboly Ferenc és munkatársai cikkek tucatjaival hívták fel a lap olvasóinak figyelmét a táj szépségeire, az ott élő emberek gondolkodásmódjára, archaikus kultúrájára, s ajánlották a vidéket a városiak figyelmébe. A lap célját egy zalalövői néptanító,

17 ZMU Az ország legszebb megyéje nagyobb figyelmet és több gondozást igényel. 1932. március 27. 3. p.

18 Nagy Endre a rádióban tartott előadást Utazgatásaim „Göcsej országban" címmel. Lásd: ZMU. Előadás a rádióban Göcsejről. 1932. augusztus 30. 2. p.

19 Kosztolányi Dezső: Úti jegyzetek. Pesti Hírlap, 1932. szeptember 18.

20 A nagyszabású göcseji útépítéseket a vármegye által 1926-ban felvett 145 000 fontsterling kölcsön tette lehetővé.

21A témáról lásd: Megyeri Anna: Luxuscikkből közlekedési eszköz. Autóbusz-közlekedés Zalaegerszegen és vidékén a két világháború között. In: Zalai Múzeum 18. Zalaegerszeg, 2009. 295-308. p.

31