Erős Krisztina (szerk.): Fára József főlevéltárnok emlékezete. A 2011. szeptember 28-án Zalaegerszegen tartott tudományos emlékülés előadásai - Zalai gyűjtemény 73. (Zalaegerszeg, 2013)
Káli Csaba: Fára József előélete és főlevéltárnoki tevékenysége Zala megyében (1884–1938)
renc kisgörbői földbirtokost, aki máris kilátásba helyezte, hogy kétszáz kötetet fog adományozni a megyei nyilvános közkönyvtár számára.42 1929-ben újra a levéltár tárolókapacitásának bővítését kérte Fára, tekintettel arra, hogy a közelmúltban megtörtént az egykori tapolcai és sümegi cs. kir. szolgabírói, valamint a számvevőségi iratok beszállítása.43 A vármegyei levéltárnok idejének jelentős részét tette ki, a különböző dokumentumok saját, tudományos célú, vagy ügyfeleknek való kiadás céljából történő kézi másolása. Fára - haladva a korral - 1936-ban szeretett volna beszerezni e lélekölő és időrabló feladat kiváltására egy fényképezőgépet, de ezt sajnos ekkor nem sikerült keresztülvinni.44 Fára József 1937 elején teljes állapotfelmérést végzett a levéltár gerincét jelentő alispáni és árvaszéki iratokban. Eszerint a levéltárban ez idő tájt csak az 1890-ig terjedő évekből voltak bent az alispáni iratok, míg a segédkönyvek 1912-ig. Az 1891-1927. évi iratok a közgyűlési terem alatti irattárban kaptak elhelyezést, részben rendezetlen, részben már átselejtezett formában. Az 1928-1931. évfolyamok meglepő módon a padláson kaptak helyet, míg a többi irat az alispáni irattárban volt lerakva. Fára rendkívül zsúfoltnak és alkalmatlannak értékelte a közgyűlési terem alatti helyiséget, a padlásról nem is beszélve. Kérte az alispántól egyrészt az iratok következő, már átselejtezett évfolyamainak levéltárba helyezését, illetve az oda még nem érett iratok selejtezését, enyhítendő a zsúfoltságot. Az árvaszéki iratok is az alispániakhoz hasonlóan rendkívül széttagoltan, zsúfoltan, nem megfelelő helyiségekben (padláson, folyosón) voltak elhelyezve. Fára itt is a már levéltárérett évfolyamoknak a levéltárba helyezését, illetve a rendszeres selejtezés megejtését szorgalmazta.45 Az iratrendezés, selejtezés és nem utolsó sorban az iratok egyik szükségraktárból a másikba hurcolászása mellett 1937 végén Fára egy kedvére való, érdemi feladatot kapott az alispántól. A megye jelképeinek sorsát, történetét állandóan napirenden tartó - már említett - Pálffy László ny. főszolgabíró, törvényhatósági bizottsági tag beadványából kiindulva, Fára elkezdte kutatni a vármegye címerének történetét, szimbólumainak és színeinek koronkénti változásait.46 A vármegye levéltárnokának tudományos és közművelődési ambíciói nemcsak a helyi újságokban való rövid cikkek publikálásában merültek ki. Tudományos szintű kutatói elhivatottsága a húszas évek elejétől kaphatott nagyobb teret, amikor a rendkívüli közigazgatási feladatok alól fokozatosan mentesülvén, komoly történeti kutatásokba kezdhetett. Célja a tudományos fokozat megszerzése 42 MNL ZML Levéltár iratai 54/1929. 43 MNL ZML Levéltár iratai 331/1929. 44 MNL ZML Levéltár iratai 458/1936. 43 MNL ZML Levéltár iratai 71/1937. Vö. 308/1937. 46 MNL ZML Levéltár iratai 4/1938. Vö. Molnár András: Zala megye pecsétje és címere 1550-2010. Zalai Gyűjtemény 69. Zalaegerszeg, 2011. 56-70. p. 23
