Erős Krisztina (szerk.): Fára József főlevéltárnok emlékezete. A 2011. szeptember 28-án Zalaegerszegen tartott tudományos emlékülés előadásai - Zalai gyűjtemény 73. (Zalaegerszeg, 2013)

Káli Csaba: Fára József előélete és főlevéltárnoki tevékenysége Zala megyében (1884–1938)

A vármegyeháza épületére rá is fért a felújítás, azon belül a levéltárnak otthont adó helyiségekre is, amint arról Fára egyik szintén 1924-ben kelt, alispánhoz tett beadványa is tanúskodik: „A levéltári iroda helyiségében lévő cserépkályha annyira rossz karban van, hogy a csempék hasadékain át a láng több helyen látható. Szóbeli jelentésem alapján ugyan ezek a hasadékok a cserepes által betapasztattak, azonban ez a vékony agyag réteg rövidesen kiég, s újból az előbbi állapot következhetik be. Minthogy ily körülmények között az esetleges tűzveszélytől lehet tartani, tisztelettel kérem, méltóztas- sék a kályhát a csatolt költségelőirányzat szerint kijavíttatni. "35

Fára előterjesztésére a vármegye törvényhatósági bizottság közgyűlése 1923- ban kimondta a vármegyei levéltári helyiségek kibővítésének szükségességét, ám ebből egy év múltán sem valósult meg semmi. A levéltárnok erre újólag figyelmeztette az alispánt: „...megfelelő hely hiányában a levéltárban eredményes munkát végezni már nem lehet, s az 1925 év elején a levéltárba érkezendő vármegyei számvevőségi számadási iratokat, anyakönyvi másodpéldányokat férőhely hiányában elhelyezni képtelen leszek. Ugyanis a helyzet az, hogy már eddig is a szekrények tetején, teljesen rendezetlenül 85 fméternyi hosszban, és 0.50 m magasságban vannak iratok elhelyezve. ... mindezeknek a rendes levéltári elhelyezésére legkevesebb egy 15 méter hosszú és 6 méter széles teremre és mintegy 50-60 méter hosszú és 3 méter magas, rendes mélységű iratszekrényre volna szükségem. "36

1927-ben Fára újólag felvetette az iroda-segédtiszti állás szervezését a levéltár kebelében, amelyeket a következőkkel indokolt: „A levéltár jelenlegi anyaga csak [az] 1860-as évekig terjed. Az 1860-as évektől innen való iratok csak irattárilag kerestetnek, holott azoknak a levéltárban való elhelyezése és szakszerű kezelése úgy a hely, mint más egyéb körülményeknél fogva indokolt. Ugyanúgy indokolt volna a járási főszolgabí- róságok régi irattári anyagainak levéltárba való beutalása és elhelyezése, mert e nélkül a vármegyei levéltári anyag ebből a korból csonka marad. Ha ezekhez a feladatokhoz még bevesszük a vármegyeház és ezáltal a levéltár bővítésével járó munkatöbbletet, teljesen indokoltnak vélem ... hogy a vármegyei levéltárban egy levéltári segédtiszti állás megszervezését elhatározni méltóztassék. ... Ugyancsak a levéltár bővítésével kapcsolatban szükséges lesz kizárólag a levéltárban végzendő munkálatok céljaira egy szolgának a kirendelése. ... [a] levéltári segédtiszti és egy szolgai állás szervezése mellett is csak a legszükségesebb munkálatok elvégzésének a kérdése nyer megoldást, mert a levéltár nagy anyagának teljes feldolgozása jelentékenyen több szakmunkaerő alkalmazását tenné szükségessé."37

A levéltár meglehetősen mostohagyermekként kezelt voltára engednek következtetni azok a beadványok is, amelyek a régi biedermeier székek javíttatására, illetve a már eleve használtan megkapott, de rövid idő alatt hasznavehetetlenné

35MNL ZML Levéltár iratai 24/1924.

36MNL ZML Levéltár iratai 449/1924. Vö. Káli Csaba: A megyei levéltár a Kvártélyházban 1891- 2008. In: Kvártélyház. A zalaegerszegi új vármegyeháza története 1765-2008. Szerk. Molnár András. Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 2009. 93-104. p.

37MNL ZML Levéltár iratai 134/1927.

21