Erős Krisztina (szerk.): Fára József főlevéltárnok emlékezete. A 2011. szeptember 28-án Zalaegerszegen tartott tudományos emlékülés előadásai - Zalai gyűjtemény 73. (Zalaegerszeg, 2013)
Lakos János: Fára József tevékenysége a Levéltárak Országos Központjában (1950–1953) és utolsó évei
a pártbizottság, mind pedig a Magyar Munkásmozgalmi Intézet a levéltárügy terén kifejtett érdemes munkásságomat, de állásomról le kell mondanom. Erre kénytelen voltam állásomról lemondani." (Fára beadványának más vonatkozására az alábbi utolsó fejezetben még visszatérünk.) E dokumentum sokban árnyalja azt a képet, ami Borsa jóval szűkszavúbb leírásai alapján kirajzolódott. Ugyanakkor a lényegi kérdésekben nincs ellentmondás Borsa és Fára közlései között. 1953. augusztus 1. után Fára már nem járt be a LOK-ba. Borsa augusztus 5-én az Oktatásügyi Minisztérium elé terjesztette Fára kérelmét, amelynek elfogadását javasolta. A minisztérium döntése augusztus 14-én kelt, ennek alapján Fára LOK-nál fennállt munkaviszonya - a két heti felmondási idő letelte után - 1953. augusztus 16-án szűnt meg.149 VI. Az utolsó évek Fára József nem sokáig maradt munka nélkül. Keresett és talált magának állást, igaz nem a levéltári területen, hanem a vállalati szférában. Már 1953-ban a Gábor Áron Vasöntő- és Gépgyár adminisztratív dolgozója lett, ahol az anyag- beszerzésnél alkalmazták nyilvántartói munkakörben, majd 1955 márciusától a vállalat felperes (kötbér-) ügyeinek intézésével is megbízták. Elégedettek voltak vele. Ez derül ki abból az iratból, amit személyzeti főnöke írt: „munkáját nagyon lelkiismeretesen és pontosan végzi." A megismert források alapján biztosan tudjuk, hogy 1956 őszén is e vállalatnál dolgozott, arra azonban nem találtunk adatot, hogy pontosan meddig tartott a munkaviszonya. Csekély nyugdíja mellett dolgoznia kellett, hogy eltarthassa magát, feleségét és a még ellátatlan ötödik, orvostanhallgató gyermekét.150 A 72 éves Fára 1956. augusztus végén fontos elhatározásra jutott: megkísérelte elérni, hogy újra állást kapjon a levéltári területen. Nyilvánvalóan a Szovjetunióban és hazánkban is alakulgató új, a korábbinál enyhébb politikai légkörből merítette a bátorságot lépése megtételéhez. Összesen három beadványt írt: egyet- egyet Borsa Ivánnak, a LÓK vezetőjének (1956. augusztus 27.), a Minisztertanács Titkársága Kulturális Osztályának (szeptember 16.) és az MDP Központi Ellenőrző Bizottságának (október 10.).151 Fára a Borsának szóló levélben leírta, hogy 1953-ban „a jogszabályok teljes figyelmen kívül hagyásával, sőt azok megsértésével" történt állásáról lemondásra kényszerítése. Ezért „a párt- és kormányhatározatok értelmében" kéri szolgálat alóli felmentésének hatályon kívül helyezését és újbóli munkába állítását. Nem a 149 Uo. iso MNL OL P 2259 1. tétel (1. d.), Gábor Áron Vasöntő és Gépgyár 1955. május 31-i levele., Fára 1956. október 10-i beadványa a Központi Ellenőrző Bizottságnak, isi MNL OL P 22591. tétel. 133
