Erős Krisztina (szerk.): Fára József főlevéltárnok emlékezete. A 2011. szeptember 28-án Zalaegerszegen tartott tudományos emlékülés előadásai - Zalai gyűjtemény 73. (Zalaegerszeg, 2013)
Lakos János: Fára József tevékenysége a Levéltárak Országos Központjában (1950–1953) és utolsó évei
Megyei Pártbizottság is. Borsa június végén Fára elé tárta az „eddig általa elhallgatott és vele kapcsolatban tudomásunkra jutott adatokat, s azt ajánlottam neki, hogy legjobb volna, ha előrehaladott korára való tekintettel maga kérné a munkaviszony megszüntetését, minthogy a LOK-ban való további működése nem volna helyes. Ennek során közöltem vele azt is, hogy a vizsgálat a Zala Megyei Pártbizottság segítségével zajlott le, s a LOK- ból való kiválásával az I. Kerületi Pártbizottság is egyetért." A megállapított adatok valódiságát Fára nem tagadta. A megbeszélés után Fára kivette teljes évi szabadságát, majd július 28-án kérte, hogy munkaviszonyát szüntessék meg. Nyugdíjazásra nem volt szükség, mert Fára már korábbi időponttól nyugellátásban is részesült. Bejelentése szó szerint a következőket tartalmazta: „Folyó évi december hó másodikán 69-ik életévemet töltöm be. Ezért helyesnek látszik, hogy a tényleges szolgálatból kilépjek. Kérem a LÓK szíves hozzájárulását ahhoz, hogy f. évi augusztus 16-ik napjával az alkalmaztatásomból kiléphessek."148 Tehát - Borsa szerint - Fára nem kért maga ellen fegyelmi eljárást, hanem elfogadta az ajánlatot. Mást nagyon nem is tehetett, hiszen akkor, a legsötétebb diktatúra idején a 32 évvel előbbi szerepéért és az elítélt Mindszenty egykori pártfogoltjaként könnyű célpontja lett a pártonkívüliekben a reakcióst, a „népi demokrácia" ellenségét kereső és látó, éberségre nevelt pártkádereknek, akik természetesen jelen voltak az Országos Levéltárban és a LOK-ban is. Borsa ismertetett két feljegyzéséből pontosan nem derül ki, hogyan zajlott le a beszélgetés, és hogyan fogadta Fára a hivatalvezető közléseit és kérését. Erre nézve három évvel későbbi, 1956. szeptember 16-án a LOK-ot akkor felügyelő Minisztertanács Titkársága Kulturális Osztályának írt beadványa szolgáltat adatokat. Érdemes a fontos részeket pontosan idézni: „1953. június hó legvégén a LÓK vezetője [...] magához hivatott, és felmutatta előttem az Ébredő Magyarok Egyesülete zalaegerszegi tagozatának 1921-ből való jelentését, amelyet az a minisztériumhoz intézett, s amely alá az én nevem, mint titkáré gépírással volt feltüntetve. Ugyanakkor közölte velem [...], hogy én elmulasztottam ezt a körülményt az önéletrajzomon feltüntetni. Közölte velem továbbá azt is, hogy a múltam után nyomozva megállapították, hogy zalaegerszegi működésem idején [...] baráti viszonyban voltam az akkor zalaegerszegi plébánossal, Pehm Józseffel, a későbbi Mindszenty prímással, valamint azt, hogy ugyanez a Pehm József levélben támogatta 1938. évben pestmegyei főlevéltárnoki kinevezésemet. Minthogy ilyen múlttal nem tölthetem be tovább a LÓK oly fontos tudományos osztályvezető-helyettesi állását - mondta dr. Borsa vezető -, az MDPI. Kerületi Pártbizottságának utasítására felhív, hogy állásomról mondjak le, különben eljárást indítanak ellenem. A LÓK vezetőjének eme közléseire megjegyzéseimet megtéve, kértem, hogy alkalmazzanak más levéltári munkakörben. Kereken elutasító volt a válasz: le kell mondanom az állásomról, és a jövőben [...] semmiféle más állami hivatalban állást nem vállalhatok. Elismeri ugyan [...] mind 148 MNL OL XIX. I. 5a. 14-86-F 5/1953. 132
