Erős Krisztina (szerk.): Fára József főlevéltárnok emlékezete. A 2011. szeptember 28-án Zalaegerszegen tartott tudományos emlékülés előadásai - Zalai gyűjtemény 73. (Zalaegerszeg, 2013)

Lakos János: Fára József tevékenysége a Levéltárak Országos Központjában (1950–1953) és utolsó évei

Mindehhez annyi hozzátenni való kívánkozik, hogy a kerületi levéltárak megszervezésére később sem került sor.

b) Egyéb szabályzatok

Fára József 1950 vége és 1953 nyara között kisebb, a kutató- és ügyfélszolgálattal kapcsolatos szabályozási, jogszabály-véleményezési ügyekkel is foglalkozott.

1951. március-június folyamán a másolati illetékekről kiadott 6470-52/1950. PM rendelet ügyében kellett intézkedni, mert a rendelet - a Hadtörténelmi Levéltár kivételével - külön nem szólt a levéltári másolatok illetékéről. Fára március 2- án levelet fogalmazott a VKM-nek, amelyben kifejtette, hogy a levéltári iratmásolatok különlegesek (különböző korúak az iratok, latin és német nyelvűek sem ritkák), így célszerű lenne külön differenciált illetékek megállapítására a rendelet kiegészítésével. A felterjesztés alapján a VKM átírt a Pénzügyminisztériumnak. Végül a levéltári másolatok illetékét a VKM szabályozta (1612-29/1951. VI. 3. VKM) a Fára által javasolt módon.120 Ezt követően több levéltárban bizonytalanság keletkezett abban a kérdésben, hogy milyen iratok esetében kell a VKM és milyeneknél a PM rendeletet alkalmazni. A LÓK az 1951. május 22-én Fára által fogalmazott körlevélben adta meg a választ. Eszerint a PM rendelet illeték-előírásait kell alkalmazni az anyakönyvi másodpéldányokból adott kivonatokra és olyan iratokra, amelyeket jogszabályok nem utalnak levéltári őrizetbe (megszüntetett ipartestületek iratai, ezeknél az intézkedés joga az elsőfokú iparhatóságot illeti meg). Az egyéb iratokról kiállított másolatok levéltári másolatnak minősülnek, amelyekre a VKM rendelkezése alapján kell az illetéket megállapítani. Ez utóbbi esetben a szegényjogon alapuló illetékmentesség nem jár.121

A hivatkozott PM rendelet szerint a letéti szerződések is illetékkötelesek voltak. Fára 1951. június 20-án a VKM-nek szóló levelet fogalmazott, amelyben a LÓK kérte a minisztériumot, hogy eszközöljön ki illetékmentességet, mert „a közlevéltáraknak tudományos szempontból érdeke a magánkézen lévő történeti értékű iratoknak az összegyűjtése", az iratletétekkel „a bizonytalan sorsú iratokat az esetleges elpusztulástól megmentjük."122

1951. március 9-én Fára az Országos Levéltárral és a LÓK Költségvetési Osztályával egyeztetett javaslatot állított össze az Országos Levéltár által készített „iratfénykép-másolatok” díjának szabályozásáról.123 (Ebben az időben még csak az Országos Levéltár rendelkezett fotólaborral, a többi közlevéltár nem.) Differenciált, az önköltségi árnál 70-110%-kal magasabb díjtételeket állapított meg a küuo Uo. 1610.1.18-3,4, 5/1951.

ui Uo. 118-7/1951.

122 Uo. 118-11/1951.

123 Uo. 118-2/1951.

125