Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Ajánlás

nép egy reális megnyilatkozás után, mutatja az a tény, hogy a Könyvhét, illetve Könyvhónap legkapósabb könyve lett. Nemcsak azok, akik a könyv szereplőinek számítanak, hanem a mai ifjúság is igen nagy érdeklődéssel fordult ezen történelmi eseményt megvilágító könyv felé, melynek legnagyobb értéke a realitása mellett, hogy a 30 évig agyonhallgatott eseményt a kripta halálos csendjéből beszédesen az élet közelségébe állította.5

Valamennyi felsorolt könyvre jellemző, hogy a mi hadosztályunkról, a 9. köny- nyű hadosztályról feltűnő keveset emlékezik. Ezredünk, a 17. gyalogezred pedig megemlítést sem nyer.6 Nem azért hiányoznak a megjelent művekből, mintha nem érdemeltek volna említést, hanem az az oka, hogy éppen harcaiknak legkritikusabb körülményei miatt írásos anyaguk teljesen elveszett, így az írók nem találkozhattak semmiféle feljegyzéssel, amire támaszkodhattak volna írásuk közben. Márpedig a téma az adott időben egyáltalán nem nélkülözhette az írásos alátámasztását. Ez az elején elmondottak alapján teljesen érthető. így maradtunk ki minden megemlékezésből, pedig a harcok sűrűjéből [...] a hadsereg helyes megítélésének is bizonyítékát szolgáltathatjuk.

Az igazságra való törekvés indít, és ettől nem vagyok hajlandó eltérni emlékezéseim folyamán. Összevetve az elmondottakat a könyvekben olvasható esemény-tárgyalással, sok kérdés megértése világosabbá válik számotokra.

Merek vállalkozni e könyv megírására azért, mert harctéri beosztásommal együtt járó nagyobb mozgási lehetőségem sok meglátást biztosított. Parancsno5 Nemeskürty István több kiadást - például Magvető Kiadó, Budapest, 1972., 1982. stb. - is megért esszékötetének valóban nagy érdeme, hogy elsőként „siratta el" a 2. hadsereg hősi halottait és sok szenvedésen átesett túlélőit. Azon téves hipotézisei, miszerint a magyar katonai és politikai vezetés a javarészt nincstelen magyar honvédeket eleve feláldozta és a halálba küldte, valamint tudatosan gyengén látta el fegyverzettel és felszereléssel, az erre vonatkozó korabeli fennmaradt dokumentumok alapján nem állják meg a helyüket. Vö. Szabó Péter 2001.17. és 33. p.

6 A nagykanizsai 9. könnyű hadosztály 1942/43. évi keleti hadszíntéri tevékenységéről az 1980-as évek végétől az alábbi publikációk jelentek meg: Dr. Viczián Antal: Meghaltak a Donnál. Hely nélkül, 1989. 333 p.; Don-parti emlékek két tételben. Péchy György: Doni magyar apokalipszis I. [Sajtó alá rendezte Szabó Péter] In: Palócföld 1990. 3. sz. 85-96. p.; Frontnaplók a Don-kanyarból 1942-1943. (Szerkesztette és a naplókat sajtó alá rendezte Molnár András, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Szabó Péter) Zalaegerszeg, 1992.126 p.; Túléltem a Don-i pusztulást. Takács Lajos tartalékos hadnagy emlékezései. [Szombathely, 1992.] 91 p.; Vida István: Egy petesházi tüzér visszaemlékezése a II. világháborúra 1941-1945. Lendva, 1998.138 p.; Garda József: Kint voltam a Donnál. Egy tüzérszakaszveze- tő emlékirata. Budapest, 1999. 222 p.; „Ezek voltak a szép haditettek...''. Szabó József őrvezető harctéri naplója Oroszországból, 1942-1943. (Sajtó alá rendezte Molnár András) In: Hadtörténelmi Közlemények 2011. 2. sz. 582-593. p. Rövidebb harctéri visszaemlékezések olvashatók még az alábbi munkákban: Vaska Miklós: Nova története II. Nova, 2000. 63-68. p. (Mátai Ferenc őrvezető, 17. gyalogezred ezredközvetlen árkász század); A Don partjáig és vissza. Emlékek és fényképek a magyar királyi 2. hadsereg 1942-1943. évi hadműveleteiről. (Szerk. Vajda Ferenc) [Budapest], 2008. 89-94. p. (Szende László százados, 17/1. zászlóalj, géppuskás század), ugyanott 97-99. p. (Dr. Takács Lajos tartalékos zászlós, 9. könnyű hadosztály szállásszabályozó törzs); Hangodi László - Pál József: Szigliget 890 éves 1121-2011. Szigliget, 2011. 88-97. p. (Liszkai Dénes őrvezető, 47/11. kocsizó géppuskás század.)

8