Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - IV. Beszegyinotól a Donig. 1942.VI.28–1942.VII.11-ig
lehetőséget, hogyan lehet véghezvinni a zászlóalj érdekében. Olyan megható az idegen gépkocsivezető példája, aki becsületes szívére hallgatva, egyszerre a maga igaz valóságában látta a nagy gondot, és csak egyet tudott gondolni: segíteni kell! Pedig csak annyi fűzte hozzánk, hogy ő is Csáktornyáról indult ki, akárcsak mi. „A kenyér fontos, de most a lőszer annál is fontosabb!" Megszégyenítő példát mutatott ez a két derék, egyszerű ember, sok magas rangú, de szegény lelkületű „úrnak". Lassan haladt a zászlóaljak térnyerése, csak terepszakaszról-terepszakaszra való eljutás jelentette egy-egy nap mérlegét. De mindig nagy áldozatok árán. Olyan jó vezető, mint a mi zászlóaljparancsnokunk is, semmiképpen sem tudta ezeket a szomorú eredményeket elkerülni. [-]153 Beszegyinótól kezdve, majdnem egészen a Donig észak-déli irányba húzódó párhuzamos, 50-60 méter magas hátak [voltak]. Katonáink egyszerre elnevezték ezeket „muszkadombnak". A mi előretörési irányunk merőleges volt ezekre. A visszavonuló utóvédek megcsodált módszerrel harcoltak. Tudniillik gépkocsira szerelt aknavetők, gyorstüzelő ágyúk (melyeket a katonák „csim-bum"-nak neveztek el; az elsütéskor hallatszó éles hangot „csim", majd az azonnal becsapódó hangot „bum"-nak mondták nagyon találóan),154 kevés számú harcos, gyorstüzelő gyalogsági kézi fegyverekkel felszerelve, alkották az utóvédet. A terepet előzőleg teljesen kiépítették, akár egy terepasztalt. Az uralgó pontokon olyan rejtett bunkerek [voltak], hogy csak közvetlen közelről volt lehetséges felfedezni őket, szintén alig látható kilövő nyílással. A dombokon lévő fás csoportok remek rejtést biztosítottak az ágyúk részére, az aknavetők a vonulat mögött megfelelő tüzelőállást kaptak. Az egész terület megrakva rengeteg lőszerrel. Még az egyes harcosok részére is tökéletesen kiásott lövészteknők voltak találhatók. Amikor egy ilyen vonulat irányában támadásra indult a mi zászlóaljunk, a következő dombon elhelyezkedett utóvéd aknavetőivel a dombra felkapaszkodó századokat már hatásosan tudta lőni. [...] Ahogy elérte a gerincet, a gyorstüzelő ágyúk is beavatkoztak közvetlen irányzással, meg a gyalogsági fegyverek is. A bőséges lőszer javadalmazás lehetővé tette, hogy valóságos tűzesőt zúdítottak az előrenyomulókra, az oldalon leereszkedő, majd a másik dombon újra felkapaszkodó magyar katonákra. Rohamra soha nem kerülhetett sor, mert az utolsó pillanatban felkapcsoltak a gépkocsikra, és pillanatok alatt a másik ugyanilyen dombon voltak, ahonnan a még át sem jutott magyar csapatokat már az aknave153 Kemendy itt megszakította visszaemlékezését, és - mintegy magyarázatul - vázlatos áttekintést adott a keleti harctéren 1942 nyarán lezajlott hadműveletekről a Horváth Miklós által szerkesztett dokumentumkötet bevezetése alapján. 154 A szovjet Vörös Hadsereg 76,2 mm-es hadosztály ágyúját és az 57 mm-es páncéltörő ágyúját nevezték el a magyar honvédek találóan „csim-bum" vagy raccs-bumm" ágyúnak. 82
