Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - IV. Beszegyinotól a Donig. 1942.VI.28–1942.VII.11-ig
IV. Beszegyinotól a Donig. 1942. VI. 28-[tól] - 1942. VII. 11-ig Mintha test nélküli szellemek lettek volna a zászlóalj katonái, olyan halálos csendben hajtották végre a drótakadályok előtti elhelyezkedést. Sehol egy zörrenés, sehol egy áruló hang. Mozdulatlan feküdtek a rohamutászok közvetlen az orosz állások előtt. Lélegzetvisszafojtva vártuk az idő előremozgását. Jellemzőnek tartom a feszült várakozásra, hogy egy doboz (25 db) Memphist, Mancika csomagjából, szívtam el ezen az éjszakán. Olyan volt ez az éjszaka egyébként, mint a temető csendje. Sehol egy árulkodó hang, de az orosz állásokban sem észlelhető semmi az előttünk fekvő, ugrásra kész támadók sejtéséből. Az idegeket felborzolta egy- egy cél nélküli lövés, vagy egy világító rakéta fellövése a részükről. Ilyenkor mindig arra gondoltunk, hátha észrevették valamit, és akkor a sajátunkon fekvő tüzet még csak nem is viszonozhatják, hogy kivédjék a veszteséget. Árnyalakok közeledtek hozzám. A zászlóalj géppuskás század emberei. A zászlóaljparancsnok úr parancsára leadjuk a géppuskák páncéljait, mert a támadásban csak nehezítenék a mozgást - jelentették. Beraktuk őket egyelőre egy bunkerba. Majd ha elő- remozgás lesz, kocsira rakjuk. És további feszült várakozás. Az óra mutatója már áthaladt az éjfélen, a szokásos álmosodás mégsem következett be senkinél. Már június 28., vasárnap, és otthon ma virrad a falu a búcsú reggelére. Az asszonyok talán már fenn is vannak, hogy a süteményeket süssék, vagy a baromfiakat vágják, vagy talán nem is aludtak egyes házaknál. De hány szomorú ház is van, ahonnan a búcsúról hiányozni fog a férj, a legény fiú... Vajon a mindent megérző asszonyi szív aggodalommal telik-e meg, megérezve, hogy készülünk a búcsúra...? Ahogy a szemünk a sötéthez szokott, és az ég sötét kárpitja is kezdte elveszíteni mindent fekete lepellel borító vaksötétjét, észrevettük, hogy a közelünkben tüzér ütegek bújnak meg. Méghozzá szokatlan sűrűségben. Teljesen egymás mellé zsúfolt 15 cm-es ütegek, összesen négy. Ilyet még nem láttam. Egy zászlóaljhoz szervezetszerűen egy üteg jár, és most a mi zászlóaljunk mögött egy osztály, azaz négy üteg. Fantasztikus erő és a cél érdekében való sűrítés. És csövenként 60 lövés...! Abban a pillanatban, amikor az ég kárpitja egy borotvaélnyire elhasadt a horizonttól, állt rá a lassan mozgó óramutató a 2 óra 15 percre. Most az ideje. Kerestük szemünkkel az érkező repülőket, ahogy a tájékoztatóból tudtuk, hogy most kell kezdődnie a nagy eseménynek, és ezt a Stukák vezetik be. Észak felől, nekünk balkézről megjelentek alig láthatóan a távolban, mint a vadludak vonulása. Majd a hang is észlelhető lett, és az orosz állások irányában 70
