Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - III. „Magyar gyerek vagyok, elbírom a nehéz harcot!”

és azt Somfay György hadnagynak adományozták.112 Óriási vita kerekedett eb­ből, mert a zászlóalj parancsnok nem értett ezzel egyet. Az ő véleménye szerint nem Somfay érdemelte, de a németek nem engedték magukat befolyásoltatni. Alezredes úr meglátását később a tények egész sorozata igazolta. Az orosz támadások szinte mindennaposak voltak. A következő éjjel a Ba- binszky századnál tett kísérletet. Jó helyen próbálkozott! Babinszky Laci évfo­lyamtársam volt a karpaszományos iskolán. Egy híján a legkisebb volt, mert Nu- sal Jóska113 még nála is alacsonyabb volt. Ennek ellenére, bámulatosan izmos. Orvosi javallatra dupla porciós volt. Állandóan tornázott, így olyan volt, mint az acél. Polgári képzettsége tanító volt. Ebben az időben a tanítók részére állás nem volt, így a karpaszományos iskola elvégzése után, továbbszolgálóként benn maradt a katonaságnál. Mire kimentünk a frontra, főhadnagy lett. Mint maga, ugyanolyan kemény katonának nevelte a századát. Úgy szoktam jellemezni, ne­kik az őrség sose állt fegyverbe, mert mindig a bástyán át vonultak ki és be. Emel­lett azonban nagyon emberi volt a legénységgel szembeni magatartása: szom­batonként a saját pénzén küldte szabadságra, kimenőre a század arra érdemes tagjait. No, de ott hagytam abba, hogy éjjel 2-kor nála indított az ellenség támadást. A támadásra ellentámadással felelt. Ott járt emberei között, nyugtatta, bíztatta őket, és ha valaki megsebesült, ő kapta vállára és vitte biztonságos helyre, ahol aztán az egészségügyisek elsősegélyben részesítették. Többet sosem támadott ná­la sem az orosz. így megpróbálgatva vonalunkat, nálunk abba is hagyta erősza­kos tevékenységét egy ideig. Az igazsághoz tartozik, hogy azt is megemlítsem, egy ilyen orosz vállalkozás alkalmával a tüzér figyelőt elvitték. Az együttműködés hiányának tipikus példá­ja volt, hogy ez megtörténhetett. A már említett esős időszak beköszöntése súlyos gondokat hozott számunkra, de még nagyobbat az egész hadseregre és a német magasabb parancsnokságok számára. Ugyanis a hadsereg ellátására szükséges élelmiszerek kiszállítása nagy ütemben megindult. A kirakó állomás Kurszk vasútállomása volt. Óriási hegye­112 Az 1942. és 1943. évi Honvédségi Közlönyben nincs nyoma annak, hogy Somfay György tartalé­kos hadnagy német II. osztályú Vaskereszt kitüntetésben részesült, s azt elfogadhatta és viselhette. A Zalai Közlöny 1942. június 18-ai számának 3. oldalán azonban az alábbi olvasható: „Vaskereszttel tüntették ki Somfay (Schweitzer) György tanító, honvéd hadnagyot az ellenség előtt tanúsított hős magatartásáért." mNUSAL JÓZSEF (Taliándörögd, 1913. február 1. - n. a.) tartalékos zászlós, 1942. szeptember 1-jétől tartalékos hadnagy. A 17/11. zászlóalj szakaszparancsnokaként részt vett az erdélyi bevonuláson. 1942. május 1-jén mint a 47/11. zászlóalj szakaszparancsnoka vonult el a keleti hadműveleti területre. Július 1-jén Tyimnél gránátszilánk-sérülést szenvedett, a hátországba szállították, majd felépülése után ok­tóber 10-én leszerelték. 1944 októberében újabb frontszolgálatra hívták be, s alakulatával osztrák terü­letre sodródva 1945. május 8-án angol hadifogságba esett. HIM KI Nusál József 295/374. sz. ti. ogy. 56

Next

/
Thumbnails
Contents