Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Függelék - Válogatás Kemendy Géza korabeli dokumentumaiból, 1942–1944

legénységi állománya három hétig tartózkodott. Nagykanizsán a Károly232 és a Gábor Áron233 laktanyát vették igénybe az egészségügyi vesztegzártábor céljaira. Kovács János tartalékos zászlós, a 17. gyalogezred ezredközvetlen kocsizó géppuskás századának szakaszparancsnoka ekképpen emlékezett vissza a hazatérésre: „Húsvét után kedden érkeztünk Nagykanizsára. A vasútállomáson hatalmas tömeg verődött össze. Várták szeretteiket. Feleségek a férjeiket, anyák a gyermekeiket, gyermekek apjukat. A vonat nem futott be az állomásra. Az akkori Károly laktanyával szemben a nyílt pályán állt meg a szerelvény. Kiszálltak a harcosok, akik oly sokszor néztek szembe a halállal, s szuronyos katonák sorfala között jöttek be a laktanyába. Ott dróthálóval elkerített helyre szállásolták el az embereket. Tiszteknek a gyengélkedő épületben csináltak helyet. [...] Emberileg a legnagyobb megalázás volt a poklok poklát megjárt katonákkal szemben. Demoralizálóan hatott az állományra.'"234

A három hetes egészségügyi vesztegzár alól felszabadult 17. gyalogezredbeli alakulatok közös hazatérési ünnepségét május 16-án rendezték Nagykanizsán,235 míg a zalai honvédek zalaegerszegi236 és Csáktornyái ünnepélyes fogadására másnap, május 17-én került sor. A Csáktornyái zászlóaljak csekély megmaradt állományának megérkezését a nagykanizsai vesztegzártáborból a délutáni órákra várták.237 A város már kora reggel óta zászlódíszbe öltözött. A vasútállomásra délután hat órakor begördülő katona vonat „utasait" Pecsonik Ottó238 országgyű232 A pavilon rendszerű, monarchiabeli Károly gyalogsági laktanya a 17. gyalogezred laktanyája volt, s a Nagykanizsáról Nagyatád felé vezető út mellett állt.

233 A Gábor Áron tüzérségi laktanyát az 1930-as években, az akkori követelményeknek teljes mértékben megfelelően Nagykanizsa központjában építették fel. A 9. tábori tüzérosztály laktanyája volt.

234 TGYM Adattár 2274-99. 31-32. p.

235 Nagykanizsán a város főterén Oszlányi Kornél vezérőrnagy és dr. Krátky István polgármester üdvözölte a hazatért honvédeket. A 9. könnyű hadosztály sebesüléséből felépült parancsnoka beszédében többek között az alábbiakat mondta: „... Sokan voltak, akik ebben a borzalmas téli hadjáratban, irgalmatlan messzeségben, 40-45 fokos hidegben akkor is teljesítették kötelességüket, amikor heteken át már senki nem volt ott. Ez a zalai hadosztály volt az, akiket legfelsőbb Hadurunk és a legfelsőbb katonai vezetőség is mint az utóvédek utóvédjét ismer. Sokan voltak, akik életüket áldozták hősi önfeláldozással a hazáért. Ez a város, ez a vármegye büszke lehet fiaira. [...] Arra kérem a város közönségét, hagyják ezeket a fiukat egy kicsit pihenni, hagyják egy kicsit magukhoz térni. Legyenek irántuk türelemmel. [...] Szükség van arra, hogy egy kicsit megpihenjenek, hogy a látott és átélt borzalmakat levezessék." Zalai Közlöny 1943. május 17.1-3. p.

236 Zalaegerszegen a fogadási ünnepséget a honvédlaktanya udvarán rendezték meg. A 17/III. zászlóalj „doni poklot" túlélt csekély állományát előbb Gaudernák Emil ezredes, állomásparancsnok és dr. Tamásy István polgármester üdvözölte, majd zászlóalja nevében, Závodszky István százados emlékezett vissza a veszteségteljes keleti hadszíntéri frontszolgálatra. Zalai Magyar Élet [Zalaegerszeg] 1943. május 20. (113. sz.) 1-2. p.

237 A Csáktornyára 1943. május 17-én megérkező 17/11. és 47/11. zászlóaljbeli állomány létszámáról korabeli kimutatások nem maradtak fenn. A 2. hadsereg hazatérő maradványainak kezdeti, 16. szállítmányba sorolását tartalmazó fennmaradt dokumentumon, amelyen a későbbiek során több helyütt módosították az adatokat, Csáktornyára egy tisztet és 179 főnyi honvédet szállítottak volna vissza. HL 2. hadsereg iratai 25. fase. IV. hadtest naplója, 714. és 721. számú naplómellékletek.

238 PECSONIK OTTÓ (Csáktornya, 1903. augusztus 4. - n. a.) mérnök, városbíró, országgyűlési képviselő. A 30-as évektől a Csáktornyái magyarság egyik vezetője, a horvátországi magyar közművelődési

297