Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - I. 17-es! 47-es? 47-es? 17-es!
nem várt éjszakai vendéget azzal az aggódással vegyes örömmel fogadták, amely megérzi a közeli veszélyt. Fájó lábaim sürgették, hogy minél előbb vessem le a csizmákat. De az viszont nem olyan egyszerű. Annak az ismert lehúzási módja van, amit csak férfiak tudnak csinálni. Mit volt, mit tenni, behívtam az őrt. Ő természetesnek találta, hogy az én szavamra ott hagyja őrhelyét; annyira, hogy szuronyos puskáját kívül a fal mellé támasztva kinn hagyta, ő pedig bejött, és a csizmalehúzást már a legtökéletesebb katonai előírások szerint, nekem háttal fordulva, csizmás lábamat lába között megfogva, hátranézett, kérve az indító löketet. Igen jót tettek velem a keszthelyi 9. vonatosztály50 parancsnokai, hogy felkészülési helyül pont Sármelléket választották. De nemcsak nekem, hanem az egész falunak, mint később hallottam. Csak maguknak nem, ahogy még később magam tapasztaltam. Másnap, felkészülésünkről beszélgetve Szabadi Sándorral,51 azt kérdezi tőlem:- Tanító úr, maguknál is így megy a felkészülés, mint ezeknél a vonatosoknál? Mert amióta itt vannak a faluban, igaz, hogy sokat segítenek a tavaszi munkában - hiszen a lovakat is, az embereket is elvitték. Ez jó. De a lovakat agyonhajtják, mivel a kocsis is akar keresni. Nézze meg, hogyan néznek ki a lovaik? A sok munka mellett a zabot meg mind eladják. Majd ha kikel, meglátszik, ennyi zabvetés még sohasem volt a határban. A lovas emberek egy életre megszerezték magukat patkóval. A lószerszámok javítására való bőrt, talpat mind megvették a suszterok, meg a falubeliek. Kincstári pokrócokkal takaróznak az istállóban a falusi gyerekek. Hát ez borzasztó! Mit fognak ezek csinálni a fronton? Becsületes lelke tiltakozott a Csáki szalmájaként kezelt közvagyon láttán. Én is elhűltem ezek hallatán. [...] A búcsúzásról visszaérkezve, Ujlaky ezredes52 urat vártuk szemlére. О volt a 9. könnyű hadosztály parancsnoka. Mindkét zászlóaljat megszemlélte, mégpedig a városon keresztül való felvonulás formájában. Még a civileket is ámulatba ejtette az a csodálatos két zászlóalj. Ott lehetett meglátni, milyen kemény katonaanyag a Zala megyei. A szem alig győzte inni a szépséget. A mi akkori fogalmaink szerint a felszerelése is nagyszerű volt. Az előző szervezéssel szemben lényegesen nagyobb tűzerőt jelentett. Hiszen például az addigi 9 géppuskával rendelkező géppuskás századnak most 12 géppuskája volt, páncéltörő ágyúk, nehézpuskák, 50 Pontosabban a Keszthelyen diszlokáló magyar királyi III. honvéd fogatolt vonatosztály. 51A Kemendy család jó ismerőse, a sármelléki dalárda jeles személyisége. 52 UJLAKY JENŐ (Kassa, 1890. január 6. - New Haven [USA], 1984. február 21.) ezredes, 1942. október 1-jétől vezérőrnagy. Mint a magyar királyi 11. hajdú gyalogezred parancsnokát 1942. május 1- jével nevezték ki a keleti hadszíntérre elvonuló nagykanizsai magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály parancsnokává. Beosztását feltehetően már korábban elfoglalta. Don menti hadiszolgálata november 15-ével ért véget, ezt követően a magyar királyi 18. honvéd könnyű hadosztály parancsnoka, 1943. szeptember 1-jétől pedig 1944. évi nyugállományba helyezéséig a magyar királyi V. honvéd hadtest beosztott tábornoka volt. Vö. Szakály Sándor 2003. 354. p. 26
