Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Függelék - Válogatás Kemendy Géza korabeli dokumentumaiból, 1942–1944

tekből, a seregtest ellátó oszlopa által biztosítani. Péchy György ekképpen emlékezett vissza a július 9-éig tartó, közel 140 km-es fárasztó gyalogmenetre: „Ezek a menetek nagyon megerőltették a legénységet és lovainkat. A terep nagyon homokos volt, nehéz volt benne az előrejutás. Ugyanakkor tapasztaltuk a szárazföldi klíma minden hátrányát. Nappal rekkenő hőségben menetelni posztó ruhában, felszereléssel nem gyerekjáték. Alaposan elővette embereinket. Éjjel pedig igen erős volt a lehűlés. Szükség volt köpenyre, tábori takaróra, sátorlapra. Egyre nagyobb problémát jelentett az ivóvíz hiánya. A községek kútjai nem adtak elég vizet ennyi embernek és főleg ilyen sok ló számára. A kutakat egykettőre kimerték, s a végén csak iszapos vizet lehetett találni. Valószínűleg ez is oka volt annak, hogy egyre nagyobb mértékben jelentkezett a hasmenés, amit a legénység ukránkának keresztelt el. "151

Miután a 2. hadsereg alakulatai a visszavonuló szovjet csapatok nyomában július 7-étől fokozatosan kiérkeztek a Donhoz, a német gyorsseregtestek leváltása után azonnal védelmi állást foglaltak a folyó mentén. A magyar seregtesteknek a bal felől szomszédos német 2., illetve a jobb felől később felvonuló olasz 8. hadsereg alakulataival közösen ellátott Don menti folyamvédelme a Sztálingrád és a kaukázusi olajmezők felé irányuló hadműveletek sikerét biztosította. A kilenc magyar könnyű hadosztály arcvonalának helyét és alárendeltségét a 2. hadsereg egészén belül a Donhoz történő eljutásuk sorrendje határozta meg. A kanizsai seregtest 1943. február 15-éig, a hadtest végleges feloszlatásáig (és megmaradt alakulattöredékeinek elosztásáig) mindvégig a III. hadtest alárendeltségében maradt. Hozzávetőlegesen 20-25 km széles arcvonala a 2. hadsereg védővonalának legészakibb szakaszán húzódott.

A 9. könnyű hadosztály arcvonala - a 2. hadsereg többi seregtestjeiéhez képest - viszonylagos tereptani előnyökkel rendelkezett. Kivételt csak a német 2. hadsereg 323. gyaloghadosztályához való csatlakozási szakasza képezett, ahol a part alig nyújtott védelmet, s a magasabban fekvő túlpartról mindenre betekintés nyílott. A kanizsai seregtesttel szemben, közel egy kilométer széles völgyben, több kanyart képezve, bokros partok között folyt a Don. E völgy mindkét oldalát átszegdelt, de lankásan emelkedő dombvonulat határolta, amely a magyar oldalon 5-600 méterre követte a folyót, túlparton pedig egy nagyobb árterületet követően hosszan elnyúlva, lankásan emelkedett. Ezen nagykiterjedésű árterület bozótosaival, nádasaival és ártéri erdőivel kiváló rejtekhelyül szolgált a szemben levő ellenséges csapatoknak. A folyót kísérő dombvonulatot a magyar oldalon gyakran a Donra merőleges irányú, jobbra-balra kanyargó, 6-8 méter mély horhosok szakították meg. A zalai alakulatok védővonalán a Don partja meredeken a víztükör fölé emelkedett és a túlpartihoz képest bokrosabb volt. Négy falu - Gremjacsje, Rudkino, Kosztyenki és Alekszandrovka - is a Don jobb partjának közelében terült el. A környékükön található kisebb lombos erdők némi védett151 HL Tgy. 3184. 66. p.

266