Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Függelék - Válogatás Kemendy Géza korabeli dokumentumaiból, 1942–1944

Kemendy Géza visszaemlékezése

A visszaemlékezés keletkezési körülményei

Kemendy Géza nyugdíjba vonulásakor, 1971 májusában határozta el, hogy famíliája és saját maga emlékeit, illetve személyes tapasztalatait családtörténeti és önéletrajzi kötetekben örökíti meg az utódai számára. Visszaemlékezéseinek kéziratait 1972 és 1974 között gépelte le, általában több példányban, és hozzájuk többnyire eredetiben mellékelte korabeli levelezését, hivatalos iratait és fényképeit is. Az ilyen módon elkészített, számos vaskos kötetet megtöltő emlékiratokkal olyan szubjektív - a Kádár-rendszer hivatalos történelemszemléletét ellensúlyozó - történelemkönyveket kívánt adni a gyermekei és unokái kezébe, melyek hitet téve az alapvető keresztény erkölcsi értékek mellett, egyszersmind morális útmutatóul is szolgálnak.29

Kemendy nem időrendi sorrendben vetette papírra az egyes köteteket. Minden mást, még a 17. századig visszanyúló családtörténeti összefoglalókat is megelőzve az 1942-1943. évi harctéri emlékeit gépelte le elsőként (piszkozat nélkül, alaposan átgondolt fogalmazással), 1972. június 20-ától, alig néhány hónap alatt. E kéziratát valamikor 1972 őszén fejezhette be. Összefoglalóját, illetve utószavát ugyan eredetileg 1972. augusztus 10-én, illetve augusztus 13-án keltezte Keszthelyen, ám végleges kéziratába később még beépítette a Perjés Géza hadtörténésztől (egykori bajtársától és századparancsnokától) 1972 nyarán levélben kért, és szeptember 5-én megkapott adatokat is.30

Kemendy 1942-1943. évi harctéri emlékeinek kéziratát három példányban gépelte le: egyiket a lánya, Borbála, másikat a fia, Géza családja, a harmadikat pedig saját maga számára. Mindhárom példány szövege megegyezik, eredeti dokumentumait (egykorú levelezését és korabeli hivatalos iratait) azonban csak az első példányban helyezte el, azokról a másik két példányban nem találunk másolatokat. Saját eredeti fényképeinek többségét a maga példányába ragasztotta bele, míg a másik két példányba azoknak, valamint egykori bajtársai fotóinak reprodukciói kerültek, melyeket a veje, dr. Szalay Csaba (alsópáhoki körzeti orvos) készített. Mindhárom példányt saját kezű rajzokkal és precíz térképvázla29 Kemendy Géza az őseiről szóló kéziratának bevezetőjében vallott elhatározásáról, illetve annak indítékairól és céljáról. (Kemendy Géza: Az ősök tisztelete 1.1-5. p.)

30 HL Tgy. 4096. Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. Függelék: Perjés Géza levele Kemendy Gézához. Budapest, 1972. szeptember 2.

232