Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - I. 17-es! 47-es? 47-es? 17-es!
Utána a környéken néztem szét, hátha ott akadok bognárra. Nem volt szerencsém; ott sem volt. Csak amolyan fúró-faragó embert találtam Rókuson.26 Ez jó szándékú és ügyes ember volt, de mi haszna, ha lőcsöt, subert és amire nekünk szükségünk volt, életében nem látott. Az első lőcsöket, elsőt és hátsót magam faragtam ki, nemkülönben a subert is én szabtam ki. Milyen jó volt, hogy már gyerekkoromban szívesen fogtam a kezembe fűrészt, meg a szekercét. Megnyugodva térhettem haza, elindult a hatalmas munka. Hatalmas volt, mert 80 kocsi és 265 ló, a megfelelő szerszámzattal a zászlóalj egyik legnagyobb, pénzben kifejezhető értéke volt. A lószerszámokat a zászlóalj szíjgyártó műhelyében készítették, mert a bőr ebben az időben igen nagy és csábító dolog volt; nem volt tanácsos a városba vinni. Bevonulásom óta az első vasárnapot megértem Csáktornyán. A barátokhoz mentem misére. Mint az olvasható [a] mellékelt levelezőlapon,27 furcsa érzéssel voltam csak résztvevő a misén. Ez is az új helyzethez tartozik, a megváltozott körülményeket mutatja. A délelőtt azzal telt, hogy a zászlóalj-kürtössel, Készéi István szakaszvezetővel28 az istállót szemléltük meg, és bemutatta az én lovamat. Búcsú a neve, 4 éves, jegytelen pej,29 kincstári keretló. A tüzérek lovagolták be. Gyönyörű állású, szép tartású ló. Hogy került ilyen szép, fiatal ló a gyalogsághoz? Oka: néha botlik, lovasságnál nem tartható. Majd vigyázunk! Jó volna a lovaglást is megkezdeni, nehogy az első kivonuláskor kinevessenek a zászlóalj emberei. Felnyergelte a lovakat Készéi szakaszvezető és kimentünk a laktanya melletti vásártérre. Együtt léptettünk, próbálgattam a lovamat, nem fél-e víztől, ároktól. Nekiment mindennek simán. Egy óvatlan pillanatban Készéi elkanyarodott oldalt vágtában, az én lovam magára maradva engem elkapott, és a következő pillanatban a földön találtam magamat. Olyan hirtelen történt mindez, hogy a részletekre nem is tudtam odafigyelni. „Megcsikózott a lovam" - ahogy mondani szokás. Röstelkedé- semre Készéi azt kérdezte: Sajnálja a zászlós úr, hogy leesett? Tudja, ki esik le a lóról? Aki felül. Tökéletesen igaza volt. Be is fejeztük a lovaglást, és a kantinban fizettem Készeinek három üveg sört, tandíjként. [...] 26 A Festetics grófoknak - a Csáktornya központjától 5 km-rel északkeletre fekvő - egykori három majorja (Szentrókus, Kisrókus, Újrókus) a Szentrókus-major területén álló Szent Rókus kápolnáról kapta a nevét. E három major, illetve Jánosfalu már a két háború között is Rókusújfaluként alkotott egységes települést. Közigazgatásilag végig Csáktornyához tartozott. 27 Kemendy levelezőlapja a feleségéhez. Csáktornya, 1942. március 22. (HL Tgy. 4096. Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. 5. sz. melléklet.) 28 KÉSZÉI ISTVÁN (Kissziget, 1915. április 18., Szentgyörgyvölgyi Franciska) szakaszvezető. 1944- ben másodízben a Magyar Kis Ezüst Vitézségi Érem kitüntetésben részesült. Személyére és katonai szolgálatára vonatkozólag egyéb adatokkal nem rendelkezünk. HKözl. (Szü.) 1944. 6. sz. 71. p. 29 Világossárga ló, amelynek fehér folt sem a homlokán, sem a lábain nincsen, vagyis jegytelen. (Ba- bucs Zoltán szíves tájékoztatása alapján.) 18
