Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - VI. Rudkinótól a magyar királyi honvéd vezérkari igazolóbizottságáig (Közben: Elpusztul a 2. magyar hadsereg)
ségekbe. Minden fegyver a 3-asoknál volt, hiszen nem hoztak magukkal ki semmit. így csak kizárólag puskás egységekbe tömörítették a mieinket. Felbomlott minden kötelék, az emberek megszokott egymáshoz való tartozása sem volt érezhető, pedig ilyen esetben ez rendkívüli jelentőségű! Egyik délután a faluban megpillantottam régi kedves emberemet, Gális Jánost, a bognárt, amint szomorúan ballagott lefelé. Megszólítottam, kérdeztem tőle, hol vannak, és most ő hova igyekszik:- Hagnagy úr, megyek az a vonal... Nagyon sokáig fülemben csengtek ezek a szavak. Ok együtt voltak néhányan: Ikonár János, Veszkán Miklós, Todorán Oktávián, de többet soha nem láttam [őket], és hírt sem hallottam róluk... Január 14-én az urivi áttörés következtében a III. hadtest déli szárnya a hadseregparancsnok parancsára északi irányba kivágja magát. Ekkor jelennek meg a mi körletünkben az első visszavonuló magyar egységek. Siralmas látvány volt, és mindent elmondott a puszta szemlélésük. Alezredes úr elküldött Kosztyenkibe a 47/11. zászlóaljparancsnoksághoz, hogy tudjam meg tőlük, mi náluk a helyzet, elérték-e az oroszok az ő védőkörletüket. Solti századost találtam. Szerinte az oroszok nem jelentek meg az ő védősávjuk- ban, de ő parancsot adott a zászlóaljnak az állásokból való kilépésre, és hátra vezényelte őket, nehogy a háta mögé kerülő oroszok elvágják őket. A visszavonuló egységek mellettem vonultak el, megkérdeztem az egyik csoportot, láttak-e oroszt, hogy visszamennek. Az egyik ember azt felelte:- Persze, hogy láttam.- Dehogy látott, hiszen még erre nem jutottak.- Hogyne láttam volna - erősködik -, águsztusban mennyit láttam Kosztyen- kinél, mikor áttörtek! Szóval, látott, de az augusztusban volt, és az mikor volt... Ezeket az egységeket felfogták, és Szemigyeszjatszkoje, Kocsatovka, Rudkino vonalában állították hevenyészett védelembe. Január 15-én a III. hadtest elszakadt a hadsereg zömétől, és a németek a 2. német hadseregnek rendelték alá, [a] Siebert altábornagy parancsnoksága alatt megalakult hadtestcsoport rendelkezésére. [...] az lett a rendeltetése, hogy védje, illetve biztosítsa a 2. német hadsereg visszavonulását Voronyezs térségéből. Ez a visszavonulás azonban már napokkal előbb megkezdődött, hiszen ennek a hangja volt az én „zenekari élményem". Elsőnek a lassan mozgó fogatolt vonatrészeket indították, hogy a gyors egységek védelme alatt ezek is kellő időben vissza tudjanak vonulni. A Rudkinóból kiinduló védelmi vonal balszárnyán helyezték el az én szakaszomat. Tőlem balra német géppuskaállás volt, jobbra pedig Somfay Gyurka szakasza. Egyébként mindketten az újonnan megszervezett 6. századhoz tartoztunk, melynek parancsnoka Papp Lajos főhadnagy volt. A mi állásunk Rudkino déli 180