Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - V. Fél esztendő „A világ leghosszabb falujában”. Sztaro Nyikolszkoje, 1942.VII.12-étől 1943.I.13-ig

kétséget kizáróan eloszlatták a szkeptikusok örök hitetlenségét. Már mindenki pontosan tudta, hogy január 13-án hajnali 4 órakor indulunk Sztarij Oszkolba, ahonnan az úgynevezett szabadságos vonattal utazunk, mivel a szabadságolásokat erre az időre leállították. Azt is mindenki tudta, hogy az első napi ebéd a vonaton gulyásleves lesz. Ez is mutatja, hogy hazai ízekkel kezdődik megváltásunk. így hamar elfelejtjük, ha csak átmenetileg is, a sok nélkülözést, hiszen kikerülünk a németek keze alól.

A január hónapból mindössze két tábori lapom van,282 ez is azt bizonyítja, hogy végeredményben megszűnt a postaforgalom.

Készülődünk, búcsúzunk szép csendben. Egy ilyen búcsúestnek szántuk azt az összejövetelt is, amikor az én közvetlen „törzsem" jött össze nálam, és az újévi és hazai csomagok roncsaiból iszogattunk. Meghívtuk Nyurkát is. Szívesen részt vett, régóta nélkülözött ételeket és italokat kóstolgatott. Tamás, hogy Nyurka jóstehetségét próbára tegye, nagy titokzatosan súgja nekem:- Jósoltassunk Nyurkával. Vajon meg tudja-e mondani, hogy hazamegyünk- e?! Mi már biztosan tudjuk, kisül, hogy igazán tud-e jósolni.

Nyurka nem kérette magát. Azonnal koncentrált, látszott rajta. Velem kezdte:- A pán officir hazamegy - mondta határozottan és gyorsan. Kulcsár Jóska őrmester következett. Tudtuk, hogy gyengéd szálak fűzik hozzá. Eíosszan gondolkodott, majd szomorúan válaszolta:- Kulcsár is hazamegy, de sok idő után.

Ezután Jancsi ugrott eléje, és rá jellemző hangon, mint aki nagyon biztos a dolgában, kérdezte:- Na, most azt mondd meg Nyurka, hát én hazamegyek-e?

Nyurka sokáig gondolkozott, és a feszült csendben döbbenetesen hangzottak szavai:- Tamás, nem megy haza.

Jancsi, mint akit mellbeütött a nem várt válasz:- De akkor meg is öllek - mondta. Mintha Nyurka lett volna az oka. Eltereltük ezt a rossz hangulatot, hiszen nem volt kétség afelől, mindenki hazamegy. Valahogy, akárcsak bennem, másokban is benne maradt ez a jóslás, és eldúdoltuk: „Vihar a levelet ide-oda fújja..." A következő napokban elfoglalt bennünket annak a parancsnak a végrehajtása, hogy a 3/II. zászlóaljnak adjuk át az összes vonat282Kemendy 1943. január 3-ai és 4-ei tábori postai levelezőlapjai a feleségéhez. (HL Tgy. 4096. Ke- mendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. 187. és 188. sz. melléklet.) Kemendy az utóbbiban írta: „Most itt is olvad és esik az eső, többször, mint a hó."

170