Riválisok polgárosodása. Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez 1867-1918 - Zalai gyűjtemény 70. (Zalaegerszeg, 2011)

Bevezetés

tett találni.4 A város polgárosodott környezete új értékrendet, megváltozott igényeket teremtett, a sokféle iparos ennek kielégítésére törekedett.

Zalaegerszeg polgárosodásának útját más tényezők befolyásolták. A város a XVII. század elejétől kisebb-nagyobb folyamatossággal a megyei közgyűlések színhelyeként funkcionált, a várában tartózkodó csekély számú helyőrség pedig a környező aprófavak népének nyújtott védelmet a török rajtaütésekkel szemben. Központi funkciója innen eredeztethető, s ennek köszönhetően 1730-1732. között itt építették fel a vármegyeházát. Ezt követően megyeszékhelyi pozíciója állandósult, ami a város fejlődésének meghatározó elemévé vált. További, a megyei és állami adminisztrációt kiszolgáló épületeket (kvártélyház, börtön, sóház) emeltek, itt telepedtek meg a központi hivatalok, s Egerszeg ura, a szombathelyi püspök is - a centrális szerepkört tovább erősítve - a város méreteihez képest óriási templomot, plébániaházat és a maga számára püspöki palotát épített. A megyegyűlésre sereglők ellátását szolgálta a két fogadó (az Arany Bárány és a Fehérképi) és a tehetősebb polgárok vármegyeházához közeli magánházai. A város központja az említett épületek által körülhatárolt térségben alakult ki, nem véletlen, hogy a mai napig fennálló Piactér is itt kapott helyet. A XIX. század elejétől egyre több nemesember telepedett le a városban, akiknek jelenléte - iskolázottságuk, műveltségük révén - alapvetően befolyásolta a megyeszékhely szellemi arculatát. Belőlük és az egyszerű mezővárosi polgárok tanult elemeiből alakult ki az a későbbiekben meghatározó szerepet játszó, megyei és városi adminisztráció által foglalkoztatott tisztviselő- és hivatalnokréteg, amely a helyi értelmiség egyéb képviselőivel (tanárok, ügyvédek, orvosok, gyógyszerészek stb.) karöltve a század második felében kivívta Zalaegerszeg megyeszékhelyi rangjához méltó társadalmi és kulturális felemelkedését.

A Kanizsához képest lényegesen kevesebb lélekszámmal rendelkező Zalaegerszeg viszont még a XIX. század közepén is meglehetősen falusias település képét mutatta. Bár a tisztségviselők közül soknak még máshol volt az állandó lakhelye, a megyegyűléseken és törvényszéki üléseken való megjelenésük, itteni jövés-menésük pezsgést hozott az álmosnak tűnő kisváros életébe. Ezeken a me- gyegyűléseken - ahol egyébként forró hangulatú szócsaták közepette országos jelentőségű reformkezdeményezések indultak útnak - a városban lakó szép számú nemesség is hallatta hangját. Súlyuk és jelentőségük egyre nagyobb lett, nemcsak azért, mert a vármegyénél esetleg valamilyen magasabb posztot töltöttek be, hanem azért is, mert értékes ingatlan vásárlásaik révén rangot és tekintélyt szereztek, s megbecsült tagjaivá váltak a mezővárosi közösségnek. A beköltözéseknek köszönhetően létszámukban jelentősen gyarapodtak. Hivatalt viseltek vagy

4Lendvai Anna: A kézművesség és a céhek története Nagykanizsán 1690-től 1849-ig. In: Nagykanizsa. Városi monográfia. Második kötet. Szerk.: Lendvai Anna - Rózsa Miklós. Nagykanizsa, 2006. (Továbbiakban: Lendvai) 203., 205. p.; Kaposi 2006/ A 254., 257. p.

7