Riválisok polgárosodása. Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez 1867-1918 - Zalai gyűjtemény 70. (Zalaegerszeg, 2011)
Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez, 1867-1918
fizetése felülhaladta a tanítói alapfizetést, de el akartuk kerülni a szerénytelenségnek még csak látszatát is. Megadással tűrtünk, és vártuk a kedvezőbb fordulatot, mit a tanítók anyagi helyzetének javítása iránt keletkezett mozgalomtól vártunk. Biztatott bennünket a remény, hogy hova hamarabb konkrét példával állhatunk elő. Ez a pillanat a Csáktornyái Iskolaszék szép határozata folytán elérkezett. Megérettnek látjuk rég táplált óhajunkat arra, hogy azzal a tekintetes] Iskolaszék színe elé járuljunk, mély tisztelettel kérve, hogy sorsunk javításának ügyét magáévá téve odahatni kegyeskedjék, miszerint az eddigi korpótlék meghagyása mellett a felső-leányiskolái tanítók alapfizetése 700 f[o]r[in]t[ban] és 200 f[o]r[in]t lakbérben], az alsónépiskolai tanítók fizetése 600 f[o]r]in]tban és 100 f[o]r[in]t lakbérilletményben állapíttassék meg úgy a férfi, mint a nő[i] tanítókra nézve. Egyúttal ezzel kapcsolatban kérjük a segédtanítói működés idejének meghatározását. Tudtunkkal ez már egy bizottságnak kezében van, s megoldása kizárólag ennek buzgalmától függ. Jelenlegi anyagi körülményeinken való lendítés mellett kiválóan az lebeg előttünk, hogy a nyugdíj állami rendezése valószínűleg olyképp történik, hogy a nyugdíjazandó tanítók alapfizetése fog évi nyugdíjösszegül kiutaltatni, s ez indított bennünket arra, hogy jövőnk érdekében is alapfizetésünk fölemelését kérelmezzük. Amint a tekintetes] Iskolaszék látni méltóztatik, kérelmünket a legszerényebb igényekre redukáltuk, s nem akartuk zsinórmértékül venni a kedvezőbb életfenntartási viszonyok között élő Csáktornyái kartársak fizetését. Csupán annyit kérünk, amennyit Nagykanizsa város áldozatkészségével szemben teljes szerénységgel kérnünk illő és méltányos; amennyit városunk áldozatkészségétől a tanügy felvirágoztatása, jövője érdekében elnyerni remélhetünk, miután érezzük, tudjuk mi, s belátja bizonyára a tekintetes] Iskolaszék is, hogy csak ily évi járulék menthet föl bennünket a lélekfekvő gondoktól s teszi lehetővé, hogy egész lényünket lelkes odaadással hivatásunknak szentelhessük. Mely kérésünk kapcsán maradtunk a tekintetes Iskolaszéknek alázatos szolgái: Németh Ignác Rózsavölgyi Antal Hajgató Sándor Lisztner József Horényi Pál Tóth István Kováts Miklós Kovátsné Csillagh Ilona 239
