Molnár András: Zala megye pecsétje és címere 1550-2010 - Zalai gyűjtemény 69. (Zalaegerszeg, 2011)

III. Zala vármegye pecsét- és címerhasználata 1849-1909

gusztustól térhetett át a főszámvevő jelentésében említett új pecsétnyomó alkalmazására. Mivel a vármegye közigazgatási (járási) beosztása és hivatalszerkezete 1872-ig nem változott, addig maradhattak használatban a régebbi pecsétek. A főispán 1867-ben szintén az 1837. évi nagypecséttel (vörös viaszba nyomva) zárta le azt a borítékot, amiben egy-egy arany és ezüst koronázási érmet adott át megőrzésre a vármegye levéltárnokának.151 Valószínűleg egy 1860-as években pecsételt iratról vághatták le Zala vármegye 1837. évi pecsétjének a Magyar Országos Levéltár pecsétgyűjteményében őrzött, vörös viasz lenyomatát is. (Lásd a 43. képet!)152 153 154 A számvevői hivatal 1871 szeptemberében szintén az 1862-ben készített pecsétnyomóját használta, „ZALA MEGYEI SZÁMVEVŐI PECSÉT” körirattal, és a többi pecsétével megegyező megyecímerrel.1"5

Zala vármegye 1872. január 9-i tisztújító közgyűlésén a leköszönő másodalispán, Csutor Imre a régi tisztikar lemondásának jelképeként a főispán kezébe adta át a vármegye pecsétjét (valószínűleg az 1837. évi nagypecsétet).134 Ekkor használhatták utoljára e pecsétnyomót, és vele együtt levéltárba kerülhetett a többi, 1848-ban, 1861-ben és 1862-ben készített kisebb, hivatali vagy tisztviselői pecsétnyomó is, mert 1872-től megváltozott Zala vármegye járási beosztása és hivatalszerkezete is. A korábbi járások kettéosztásával létrehozott 12 új járás egyike a baksai volt. Ez azonban csupán 1878-ig állt fenn, tehát csak 1872 és 1878 között használhatták e járás szolgabírójának a vármegyei levéltárban fennmaradt pecsétnyomóit. E pecséteket az 1862. éviekéhez hasonló módon, kétféle változatban készítették el: egyiket hagyományos, viaszba nyomható, homorú vésettel, a másikat pedig tintával használható bélyegzőként, úgynevezett fekete nyomóként. E pecsétnyomók átmérője 30 mm volt, köriratuk „ZALA MEGYE BAKSAI JÁRÁS SZOLGABÍRÁJA”, rajtuk a vármegye következő formájú címerével: kerek talpú reneszánsz pajzs, melynek felső szélén két erősen kiugró dudor van. A pajzs színét a vízszintes vonalazás kéknek jelzi, a pajzsot derékon alul átszelő pólya fehér, rajta balra repülő nyílvessző, a pólya felett pedig nyílt, ötágú korona lebeg. (Lásd a 44. és

151 ZML Egyedi vegyes iratok gyűjteménye 17. sz.

152 MOL V 5. 27. d. 61. t. Zala megye pecsétjei.

153 ZML TB kgy. ir. 1871:391.

154 Foki Ibolya: Zala megye közigazgatása 1861-1910. In: Zala megye archontológiája 129. p.

43